Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-08-01 / 8-9. szám

BARTÓK

I.

Nem az a feladatom, hogy újat, vagy szépet, vagy ünnepélyeset írjak, hamisítatlanul szabadművelődési természetű az írnivalóm. Sem több, sem kevesebb, csak ennyi: ezután, ha valaki a címül írt nevet hallja vagy olvassa, gondoljon is valamit. Hasson ez a név izgatólag az agyára, az ágya meg termeljen az izgatás következtében érdemlegeset. Éleinte szinte mindegy, hogy mit, mert eddig az volt a baj, hogy semmit sem termelt. Egyes magyarok általában véve tudták, vagy tudni vélték, ki ő, mi ő, a magyarság egyeteme csak általánosságokat tudott róla vagy egyáltalában nem is értette, hogy van egy ilyen Bartókunk és az mit jelent. „Tudom“ görögül azt leszi „láttam“. Tudni tehát, ha a tudás görög megfogalmazása helyes, azt jelenti: szellemi világomban tiszta, éles képet őrzök róla s ezt a képet szükség esetén bármikor felidézhetem magam használatára, sőt másolatot készíthetek róla másoknak.

II.

Kezdjük talán azon, amit ma már minden nyitottabb szemű, fülű vagy eszű magyar ember tud, ha máshonnan nem, újságból vagy hallomásból, hogy a szóban forgó Bartók Béla nagy ember. Világhírű ember, zseni. Muzsikus, kétféleképpen is, zongoraművész és zeneszerző. Tudós is: népdalgyüjtő és népdalgyüjtemények elméleti feldolgozója. Ez eddig rendben is van, a meggondolkoztató különösség mindezeknek utána következik. E tudva feltesz az ember egy Barlók-lemezt a gramofonjára, vagy felkattanlja a rádiót, mikor Barlók-zenét ígér a műsor, esetleg hangversenyre, Operába zarándokol, ha egyik is, másik is Barlók-estét ígér és mégis... megdöbben, vagy megbotránkozik. Ha zeneértő, azért, mert ellentétesek a jelenségek szinte mindennel, amit valaha zeneiskolában, esetleg egyéb zenei alkalmakkor tanult vagy tapasztalt. Ha laikus, azért, mert fülét egészen más hangok, egészen másképpen ostromolják, mint ahogy megszokta. Tehát sem szabály, sem szokás nem szentesíti ilyenkor azt, ami az embert éri s ez a körülmény szüli bennünk a nem-tetszést. Optikai és egyéb csalódások áldozataivá válunk ilyenkor. Körülnézünk, vagy itt is, ott is tudakozódunk s kiderül, hogy nem vagyunk egyedül, nem kell szégyenkeznünk. Ellenkezőleg, népes, nagy ,tábor egyik tagjának érezhetjük magunkat. Ismerőseink, idegenek, de akiket tekintélyekként tisztelünk, éppolyan értetlenül és haragosan veszik tudomásul a történteket, akárcsak mi. Ha meg valaki a más

521