Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-08-01 / 8-9. szám
ellene.“ Amikor végre is kard után nyúl és a felszabadító, nagy, egyéni tettre készül, az utolsó legfájdalmasabb csalódás éri; ránehezedik Lucifer keze: „Álomkép, ne mozdulj; Erezd kezemnek végzetes hatalmát.“ ÁbrándM&p, fantom az egyéni nagy tettel megszerzett népszabadság. Legfeljebb gyilkosságig viheted ezúton, ahogy eddig vitte csak a londoni szín gyáros-gyilkos munkása is; a rendszer áll tovább rendíthetetlenül. A falansztert ezzel a lehangoló, de nem végleges konklúzióval takarja el a függöny: semmit sem ér a te egyéni hősi elszántságod, kemény falba ütközöl, vas rendbe. Ádám azt hiszi, hogy a történelem utolsó szavát hallotta. Mit is hihetett volna mást az individualista XIX. századi ember? „Ha az én tettem nem hathatós cselekvés — vége a világnak!“ Hátat fordít a világnak és szélsőséges idealizmusba menekül. Ezt a menekülést jelképezi az űrjelenet, a XIII. szín, mely szerves folytatása az előző színnek, a falanszternek. Epperiúgy egészíti ki és fejezi be a falanszter jelenetet, ahogy a londonit (XI.) a sír-jelenet. Az ür jelenetben Adumnak és a föld szellemének harcában az idealista és a materialista világnézet csap össze: Ádám: Dacolok véled, hasztalan ijesztesz, Testem tiéd tán, lelkem az enyém, A gondolat s igazság végtelen, Előbb megvolt az, mint anyag világod. A föld szel- Hiú ember! próbáld, s szörnyet bukói, lemének Előbb való-e rózsánál az illat, szava: Alak a testnél s napnál a sugára? Oh! Hogyha látnád árva lelkedet A végtelen űrben keringeni, Amint értelmet és kifejezést Keres hiába, idegen világban S nem érez többé és nem ért, Megborzadnál. Mert minden felfogás És minden érzés, mely benned feszül, csak Kisugárzása e csoport anyagnak, Mit földednek hívsz s mely ha más leendne, Nem létezhetnék többé, véled együtt. A szépet, rútat, üdvöt és pokolt Csak szellememtől vontad el magadnak, Mely kis hazádnak rendét lengi át. Az idealista Ádám szerint a tudat — itt „gondolat s igazság“ — határozza meg a létet, a tudat az elsődleges, nem az anyagi létezés, az teremtette az anyagi világot. Materialista ellenfele szerint a lét határozza meg a tudatot: szép-rút (művészet), üdv-pokol (vallás), felfogás-megértés (tudomány) csak felépítmény. Összecsapnák és a materializmus kerül ki győztesen: Ádám végérvényesen visszatér a földre. Fourier falansztere, új világa — és a többi hasonló utópia — „mesterkélt világ, melyet az ész rendezett teóriáiból“. Idealista tudósok álma, akik — Madách jegyzete szerint — tieíőbb csináltak teóriát s ráalkalmazták az életet“. Ä materialista tudós az életet, a tényeket vizsgálja tüzetesen és e vizsgálat eredményeiből építi fel elméletét: így született meg a tudományos szocializmus Marx és Engels munkája nyomán, csapott össze az idealista szocializmussal és győzedelmeskedett. Madách a falanszter-jelenetben nem a jövő, most már azt is mondhatnánk: a ma, a XX. század szocializmusának képét rajzolta meg, hanem az elnyomatást, az akkori keserves társadalmi valóságot kesergi el. A Bach-korszak és a Magyarországon akkor kibontakozó ipari kapitalizmus vonásait nagyítja fel és vetíti ki a jövőbe a falanszter-jelenet utópisztikus képében s közben a felszabadulást sóvárogja és kivantatja meg olvasóival, líz évvel a szabadságharc veresége után. Oláh Andor 520
