Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-08-01 / 8-9. szám
Nem maradhatott tovább a börtönben, kicsapták és egy magánháznál helyezték el rendőri felügyelet alatt. Betegen, összetörve jött haza és hamarosan meg is halt. A feledést, népszerűségének vesztét már 1855-től éreznie kellett. Ez is elkedvetlenítette. Munkái ugyan még jelengettek meg elszórva, itt-ott. Műveinek gyűjteményes kiadására is gondolt. Meg is jelentetett Költemények Sárosy Gyulától címmel 1858-ban (Boldini R., Pest) egy vaskos anthológiát, összes művei azonban csak 1883-ban jelentek meg a Nemzeti Könyvtárban, három kötetben. Ez alkalomból írta meg Abafi Lajos Sárosy Gyula eddig legkimerítőbb életrajzát is. Ma már ez a kiadás is hozzáférhetetlen, az Arany Trombita pedig éppenséggel ritkaság. Sárosy forradalmár volt. Republikánus. Forradalmiságára nincsen jellemzőbb, mint az a nevetséges körítés, amivel a fentemlített kiadás a kiegyezés után Sárosy királygyülölő írásait bemutatta: .,Az kétséget nem szenved, hogy a világnak egyik irodalmában sem létezik ily nagyobb szabású, vérig izgató s olykor puszta gyanúsításon alapuló vádak által lelket lázító költemény, mint az „Arany Trombita“, mely kíméletlenül ítél el mindenkit, aki a haza ellen fordult vagy azt nem úgy szolgálta, mint a debreceni közvélentény követelte. Hangja s tendentiája azonban mint amaz elmúlt idő közvéleményének kifolyása csakis korjellemző beccsel bír: a költészetnek ahhoz semmi köze. Ennélfogva megengedhetőnek, sőt szükségesnek tartottuk mellőzni mindazt, amit lázas indulattal, a mai nézetekkel meg nem férhető módon írt főleg az uraik adóház egyes tagjairól, amellyel nem állunk hadi lábon, mint akkor, hanem mely iránt ama hagyományos érzülettel viseltetünk, melyről azt tartja a költő, hogy: A legelső magyar ember a királyt" (Sárosy Gyula Összes művei, I. 296—297.) Ki is hagytak aztán ennek a bárgyú aulikus megokolásnak az alapján minden érdekes részt, még csak félreérthető szót is. így sterilizálva aztán nem volt már érdekes. A csonkítatlan Arany Trombita nagy folió alakú füzet. Rejtegelője gondosan négyrét hajtotta s úgy dugta. A teljes címe: Ponyvára került Arany Trombita az örök igazság parancsolatjára mondvacsinálta Sárosi Gyula. (Nevét a forradalom alatt y helyet i-vel írta.) Az Arany Trombita 13 „leheletre“, részre oszlik. Az első a Találkozás, ebben elmondja célját, bevezeti munkáját. A második leheletben az Oj szabadság-róí ír, a pozsonyi és pesti március 15-i eseményeket érti alatta. Harmadiknak az Első felelős magyar miniszterek-et énekli meg, negyedszer a Kamariltá-t mutatja be, ötödjére Mit csinál a nép? címmel a szabadságharc előkészületeiről ír, azután a Horvát pártütés, majd a Ráczlázadás megverselése következik. Nyolcadik lehelete a Huszár-ról, a kilencedik az Országgyűlés-ről és Jelacsics-ról, a tizedik Váraink-ról, Erdély-ről, Bém-ről és az Idegenek-ről, a következő pedig Vindisgrétz címmel az ausztriai szándékokról ír. Á tizenkettedik leheletben Nincs többé király címmel a Habsburg-ház trónfosztását mondja el, miután az előző részben Yindisgrétzzel szemben külön név szerint felsorolja a szabadságharc nagy hőseit: Görgeyt, Bemet. Perczelt és Damjanicsot. Az utolsó leheletben arról ír, hogy ilyen körülmények között mit kell tennünk. A régi históriás énekek modorában a páros rímű alcxandrint választotta versformául s keresetlen szavakkal mondja el véleményét az eseményekről és sejtéseket, amiket a nép akkor is és ma is úgy érez, ahogy ő érezte. Nem oknyomozó történetet írt, hanem az igazi történetet, nem az eseményeket, hanem azok reflexét a nép lelkében. A magyarságnak — esetleg történelmi adatok ellenére — akkor is és ma is az a véleménye például a Ilabsburg-házról, amit Sárosy népi formában leírt. Hogyne fogadták volna szeretettel, kitörő lelkesedéssel, amikor végre írásban látták azt, amit századok óta kimondani sem lehetett. Ez Sárosy népszerűségének egyik oka. A másik az előadásmódja, a verselése. Minden további nélkül átvette a népi versek, mondókák szerkezetét, verselését, de előadásmódját is. Történetekkel, éles, 513
