Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-01-01 / 1. szám

T7

rült fel. Az egyik ilyen kérdés a cigány művelődés kérdése volt. A hozzászólások alapján a Tanács elhatározta, hogy ezt a kérdést külön is tanulmányozni fogja és a cigány szakértőket még a tél folyamán értekezletre hívja össze. Az MNDSz asszonyai jónak tartanák azt, ha jugoszláv példára minél több nem pedagógus nőt is kiképeznének analfabéta tanfolyamok vezetésére. Nagyon értékes volt a sajtó egyik képviselőjének a felszólalása is. A felszólaló arról beszélt, hogy a magyar fényképezést az amatőrök forradalmasították, tehát ne féljünk az amatőröktől, mert egész biztos az analfabéta oktatás terén is számos ötlettel szolgálhatnak. Mindnyájan nagyon hálásak voltunk a Pedagógus Szakszervezet kiküldötte, Sugár Béla igazgató felszólalásáért is. Bejelen-_ tette, hogy az analfabétizmus felszámolása a Pedagógus Szakszervezet 48-as programjának is igen fontos pontja.

Az ankét végső tanulsága az volt, hogy

1. az analfabétizmus leküzdése állami és társadalmi feladat,

2. a legkülönfélébb szervek is szívesen működnek együtt e cél érdekében,

3. a kultúra demokratizálódásáért a társadalom időt, ]>énzt és munkát egyaránt szívesen áldoz.

Ezek alapján az ankét a következő javaslatokat terjesztette az Országos Szabadművelődési Tanács elé. A Tanács december 18-i teljes ülése ezeket halározatilag magáévá tette:

1. Az Országos Szabadművelődési Tanács elsqrendű feladatának ismeri el az analfabétizmus elleni-^küzdelmet, de látja azt is, hogy e küzdelme csak akkor lehet sikeres, ha az egész társadalom s minden tömegekkel foglalkozó intézmény részt vesz beime. Éppen ezért felkéri a Honvédelmi Minisztériumot, hogy vállaljon feladatot e nagy szellemi harcban s hasson oda, hogy az újonckiképzés végéig minden analfabéta katona megtanuljon írni-olvasni.

2. Felkéri a Népjóléti Minisztériumot, hogy vegyen részt ebben a harcban. Utasítsa szerveit, hogy amennyiben analfabétákra lelnek, jelentsék be az illető nevét és címét a .főváros területén a Székesfővárosi Népművelési Központnak, vidéken a községi szabadművelődési ügyvezetőnek vagy a vármegyei szabadművelődési felügyelőnek. Segélyek, csomagok szétosztásánál pedig az egyforma szociális viszonyok között élők közül részesítsék előnyben azokat, akik 1948 folyamán (1947 október 1. óta) analfabéta tanfolyamot végeztek s ezt a Fővárosi Népművelési Központ vagy az illetékes szabadművelődési felügyelő, illetve ügyvezető írásával igazolják.

3. Felkéri a Földmívelésügyi és Iparügyi Minisztériumot, hogy segítsen az analfabéták felkutatásában és tanításában. Utasítsa szerveit, hogy ha 40 éven aluli analfabétákra lelnek, jelentsék az illető nevét és címét a Fővárosi Népművelési Központnak vagy az illetékes szabadművelődési felügyelőnek vagy ügyvezetőnek. Juttatások alkalmával adjanak elsőbbségi jogot azoknak, akik* 1948 folyamán (1947 október 1. óta) analfabéta tanfolyamot végeztek. Utasítsa a fentnevezett két minisztérium a felügyelete alatt álló intézményeket és üzemeket, hogy akár maguk, akár a szabadművelődési szervek bevonásával rendez fessenek-' tanfolyamokat az analfabéták számára.

4. Felkéri a pártokat, az egyházakat és a társadalmi egyesületeket, hogy erkölcsileg és anyagilag támogassák mozgalmunkat. Ébresszék rá tömegeinket arra, hogy analfabéta tanfolyamokra járni nem szégyen, hanem emberi jog és lehetőség s az erre vállalkozókat a pártok, az egyházak és a társadalom megbecsülése kíséri. A tanfolyamot gyorsan elvégző, valamint az analfabéták tanításában különös sikert elérő tanítók jutalmazására igyekezzenek valamilyen alapot biztosítani.

5. Felkéri a Szakszervezetek Tanácsát, hogy hívja fel az analfabétizmus elleni küzdelemre a szakszervezeteket és az üzemi bizottságokat s tegyen lépéseket az irányban, hogy az analfabéta tanfolyamokon töltött órák díjazott munkaóráknak számíttassanak.

Végül külön is meg kell emlékeznünk arról a hangról, amelyen a pedagógusok és a társadalom képviselői beszéllek és • vitatkoztak. A társadalom képviselői a tanfolyamok vezetését mindenáron a hivatásos pedagógusokra akarták bízni, a pedagógusok viszont megengedhetőnek tartották a nem hivatásosok foglalkoztatását is. Egymás minél nagyobb megbecsülésében versengtek egymással.

Ez a konferencia és ankét, ri'em csak az analfabétizmus elleni küzdelmet szolgálta, hanem az egész magyar társadalom integrálódásának ügyét is nagy mértekben előbbre vitte.

50