Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-08-01 / 8-9. szám
tapasztaltam, hogy ott komoly, demokratikus nevelés folyik s a néprajz mellett a közgazdaságtané, történelemé és irodalomé a döntő szó. Azt sem lehet mondani, hogy a romantikus néprajzi szemléletet és a parasztság misztifikálására és elszigetelésére vezető, politikai nevelést akár az Országos Szabadművelődési Tanács, akár a Kultuszminisztérium szabadművelődési ügyosztálya tudatosan támogatta volna. Ellenkezőleg: Karácsony és Gombos nem egyszer megírták, hogy a szabadművelődésben elsősorban politikai, világnézeti, ideológiai■ képzést, ,.új magyar tudatot“ kell adni. Karácsony ezt az Űj Szántás ez évi májusi számában, a maga sokféleképen értelmezhető, szimbolikus nyelvén meg is indokolja: a szabadművelődés alanyának kollektív életérzése megrendült, ezért „Nagg Márton bácsiéinak elsősorban és legföképen vigasztalásra van szükségük“. Ezek a tézisek azonban sokkal általánosabbak, semmint hogy a népfőiskolákon kialakult szellemet befolyásolhatnák. Egyházi szabadni űvelődés Bizonyos egyházi körök sokkai jobban felismerték a szabadművelődés politikai jelentőségét, semmint hogy azt „a szabad társadalom öntevékenységére“ bízzák. Az ,.öntevékenységnek“ ugyanis központi szabadművelődési anyaggal siettek segítségére, nehogy az nemkívánatos irányba forduljon. Az Actio Catholica télen kiadott szabadművelődési anyaga nyílt támadást jelenteit a demokrácia ellen, a közvélemény is felfigyelt rá, az újságok is írtak róla. A kultuszminisztérium szabadművelődési ügyosztálya meg is tiltotta, hogy az Actio Catholica anyagának előadóit a szabadművelődési ügyvezetők díjazzák. Az Actio Catholica anyagánál is veszélyesebb az a „Munkafüzet" sorozat, amit ugyancsak e télen Páter Fricsy Adám szerkesztésében ,<az egyházközségi legénycsoportok országos központja“ adott ki „egyházi és (ami meglepőbb) állami jóváhagyással". A „Munkafüzet“, az „Eligazító" szerint ,n falu művelődésének útját" van hivatva egyengetni: „Legények, akik a téli estéjükből hetenként cgy-egy órát önművelődésükre akarnak fordítani — s így a saját s a falu problémájával összefüggő kérdésekre választ szerelnének kapni, vegyék kezükbe a Munkafüzetet. Családok sok helyen meghitt beszélgetéssel töltik el a téli estét, olvassanak fel egy lapot a Munkafüzetből. Közösségek, egyesületek összejövetelükön, mint előadási anyagot használhatják.“ Az „Eligazító“, miután a „Munkafüzet“ célját megjelölte, pontos útmutatást ad az anyag politikai realizálására is. „Igyekezzünk a vita vagy hozzászólás menetéi a lakóhely v is zo n y aira terelni. Hogyan lehet a felvetett kérdést vagy gondolatot „nálunk“ megvalósítani? Hogyan állunk mi annak a kérdésnek a szemszögéből nézve?“ „Az „Eligazító“ arra is gondol, hogy a „Munkafüzet“ alapján tartott szabadművelődési előadásokra cgy-egy demokrata is betévedhet; nMunkafűzetünk távol áll a pártpolitikától. Az általános műveltség útját kívánjuk egyengetni. Ezért közösségekben, egyesületekben vigyázzunk, nehogy az előadások után politikai szenvedélyek lerontsák azokat az eredményeket, amelyeket az előadók biztosítottak.“ Nézzük meg, hogy az egyházközségi legénycsoportok szabadművelődési anyaga hogyan egyengeti a falu művelődésének útját? A demokrácia a dolgozó nép érdekében az újjáépítést hirdeti és szolgálja. A „Munkafüzet“ vezető előadása — címe: „Mit vár a nemzet a ma legényétől?“ — a következőkkel járul hozzá az újjáépítéshez: ..Ma ugyan hallani afféle hangot: dolgozz, szakadj meg ember a munkától; de a lelkeddel ne törődj, hiszen nincs is lelked; olyan vagy, mint az igavonó barom. Elszáll a párád a halálod után: élj hát a jelennek, a percnek, a pillanatnak, gázold el azokat, akik utadba és boldogságod 471
