Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-08-01 / 8-9. szám
örömét fejezi ki, hogy Veöreös „a kérdés lényegét érintő gondolatait“ közre adhatja, a következőkkel nyugtatja meg az aggódó egyházi köröket: „Természetesnek kell tartani, hogy a vallásfelekezetek által fenntartott szabadfőiskolák a világnézeti tájékoztatás keretében... a természetfölötti hitre épített életszemlélet problémáit fogják majd megvitatni.“ Az elmélethez még csak annyit, hogy az állam az erkölcsi és anyagi támogatás feladatát sokkal buzgóbban töltötte be, mint az irányítást és szellemi ellenőrzést. Ez egyébként az alábbiakból is kiderül. Az Üj Szántás 1947 januári számában Sz. Weress Jolán megelégel déssel számol be a Parasztszövetség debreceni népfőiskoláján szerzett tapasztalatairól: „A nagy terem körülfutó padkáin szerdán és vasárnap délután órákhosszát üldögélnek a debreceniek s gyönyörködve merülnek el a szentiváni tíízugrás, halottsiratás, a dramatizált ballada mozdulatainak és szertartásainak szépségében. — Sok minden máskép történt volna Magyarországon, ha ifjúságunkban minket is így neveltek volna — jegyzi meg egy tisztviselő.“ Ez is példa arra, hogy a néprajznak egyesek országmegváltó szerepet tulajdonítanak. A „Számadás“ című megyei szabadművelődési körlevél ez évi májusi számában olvashatjuk: „A pándi, cserhátaljai népfőiskolán végzett fiúk és a púiuli szabadiskola leányai április 11-én Szentmártonkátán, április 18-án Pándon találkoztak a szentmártonkátai fiúkkal és leányokkal. Mindkét helyen kuitúrnap"Spö11... Este Szentmártonkátán a pándiak JA piros bugyelláris“, Pándon a szentmártonkátaiak a „Kis lak áll a hagy Duna mentében“ című színdarabokat adták elő... Felvonások között mint délután is, Kapitány Gyula népfőiskolái igazgató népi magyar dalokról tartott előadást... Példaadás ez a kutiúrtalálkozó a .. lelki újjáépítésre.“ E népes népfőiskolái találkozó programján csupán csak néprajzi értékeink bemutatása szerepelt és a jobb sorsra érdemes körlevél ezt többek között a lelki újjáépítés példaadásaként hirdeti, főhelyen „A piros bugyelláris“-sal. Ugyanez a körlevél márciusi számában a népfőiskolák politikai neveléséről is jellemző képet ád. „Nép főiskolások írásai“ című rovatban első helyen Gulyás Pál vallomását közli: „...az én falum gazdasági szempontból nagyon megfelelő. Csak nálunk az a baj, hogy a földművelő parasztemberek nagyon sötétek, nincs meg a parasztérdekképviselet, gyávák a parasztemberek. Ellenben az iparosság az nagyon szervezett, azok mindent, amit csak elképzelnek, meg is valósítják. A pesti munkásemberek azok is kijönnek, mert a paraszt házakból összeszedik a tejet, bort, stb. olcsón és felviszik Pestre, jó pénzt kiszakítanak... ,,Bízunk az ifjú parasztszellemben, hogy változtatni fogunk a paraszt helyzetén.“ A második népfőiskolás levele sem marad el az elsőtől annak igazolásában, hogy a búsmagyar szektaszellem elmélete a gyakorlatban hogyan ölt testet a népfőiskolákon s milyen veszedelmes politikai iskolát jelent a fiatal paraszthallgalók számára. íme egy idézet belőle: „Mert a mi falunkban csak egyedül vagyok (még ez a szerencse!), akit el mer küldeni a község a pándi népfőiskolára, mert nincs egy parasztszellemű fiú, aki komolyan fogná fel azt a válságos magyar gazdasági helyzetet, amely most orientálódik át szociális életformára, ahogy azt Petőfi egy évszázaddal ezelőtt megírta. Bízunk a magyar köztársaságban, hogy ki fogja dolgozni a magyar egyenjogúságot.“ Lám mégsem mondhatjuk, hogy 1942-höz képest, nincs változás a népfőiskolákon. Akkor ugyanis nem követelték a magyar egyenjogúságot] Mindebben az a szomorú, hogy a jobbsorsra érdemes szabadművelődési körlevél ezeket a leveleket nem elrettentő, hanem követendő példaként közli, mert nem fűz hozzájuk kommentárt. Igazságtalanok lennénk, ha minden népfőiskolát egy kaptafára húznánk. Többször megfordultam például a sárréti népfőiskolán s azt 470
