Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-01-01 / 1. szám

ha kifejezetten analfabéta-tanfolyamot hirdetünk, megnyerhetjük-e rá az érdekelteket. Az analfabéták között ugyanis sokan akadnak, akik szégyenük bevallani tudatlanságukat s ezért nem jelentkeznek a fölhívásra, lie ha közművelődési tanfolyamra vonjuk be őket, fölkelthetjük érdeklődésüket a kultúra iránt s maguktól törekednek majd az írás-olvasás elsajátítására. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az írás-olvasás nem művelődési cél, hanem csak a kultúra elsajátításainak eszköze és pedig nemcsak az egyetlen eszköze. Voltak idők, amikor az írás és olvasás éppen olyan mesterség volt, mint más szakfoglalkozás. Voltak pl. királyok, akik sem írni. sem olvasni nem tudtak, mégis bölcsek és műveltek voltak s jól gyakorolták a hatalmat. Az irodalom kincseit is évezredeken örökítette át az emberiség anélkül, hogy írást>a rögzítette volna. A mi munkánkban is a kultúra kincseinek átadása a főcél s ezt akkor is megközelíthetjük, ha hallgatóink sem írni. sem olvasni nem tudnak. Újságot, könyvet, rendeletet olvashatunk föl és magyarázhatunk meg hallgatóinknak s már ezzel is műveltebbekké tehetjük őket. Verset, dalt gyakoroltatunk be, történelmi, földrajzi, stb. előadást tartunk s máris ismereteket közöltünk és rögzítettünk. Ne higyjiik tehát, hogy az írás-olvasás elengedhetetlen föltétele a művelődésnek. A művelődés folyamatába igyekezzünk bevonni mindenkit, az analfabétákat is és ha ezen a módon fölébresztettük bennük az irodalom, művészet és tudomány iránti érdeklődést, önként jelentkeznek majd azzal az igénnyel, hogy írni-olvasni is meg akarnak tanulni.

A felszólalások során többen rámutattak a tanfolyamszervezés nehézségeire. Hangsúlyozták, hogy az analfabétákat nagyfokú szeméremérzet tartja vissza a jelentkezéstől s elismerték, hogy közművelődési tanfolyamra könnyebb megnyerni és így a művelődés útján továbbvinni őket. Egyesek javasolták, hogy jutalmak és előnyök kilátásba helyezésével kellene csalogatni tanulásra az analfabétákat. A földet nem kellene tulajdonba adni annak, aki záros határidőn belül nem tanul meg írni-olvasni. Volt, áld attól várna eredményt, ha oklevelet adnánk annak, aki az analfabéta-tanfolyamot sikerrel elvégezte. Olyan javaslat is elhangzott, líogy a demokratikus pártok tagadják meg" a tagságot attól, aki nem tud írni-olvasni. Az egyik fölszólaló* az egyenként való tanítás fontosságára hívta föl a figyelmet. Aki mások-^előtt nem hajlandó beismerni tudatlanságát, egyéni tanulásra esetleg megnyerhető. Ezt is lehetővé kellene tenni a nevelő számára díjazás biztosítása állal.

Gombos Ferenc összefoglalva az elhangzottakat, arra mutatott rá. hogy a szabadművelődés területén nincsenek szoros előírások, ki-ld azt a módszert kövesse, amelyben hisz. Végeredményben minden módszer jó, amely sikerrel jár. Végül bejelentette, hogy a kultuszminisztérium jutalmazni kívánja azokat a nevelőket, akik az analfabéták oktatása terén figyelemreméltó eredményt értek el.

*

A délutáni ankéton a sajtó, a társadalmi egyesületek és a pártok képviselői is megjelentek. Különösen három nagy problémacsoport körül folyt vita: az első az volt, hogy lehetne a beiskolázási törvénynek érvényt szerezni. (A pártok és egyesületek megígérték támogatásukat, az iskolai ügyosztály képviselője pedig kijelentette, hogy a beiskolázatlan gyermekeket nein lehet analfabéta tanfolyamokra járatni, mert ez az iskolai mulasztás szankcionálása volna, hanem mindent el kell követni, hogy az iskolaköteles korban levő gyermekek el is jussanak az iskolába.) A másik kérdés az volt, hogy melyik testület és hivatásos vagy nem hivatásos pedagógus végezze az analfabéták tanításának munkáját. A vélemény az volt, hogy legjobb, ha a Szabadművelődési Tanácsok végzik, mert a tanácsok a pártok, egyesületek és szakszervezetek képviselőit is magúkban foglalják. Lehetőleg hivatásos pedagógus foglalkozzék' csak tanítással, kivételes esetekben azonban (tanyákon pl.) nem pedagógus is végezheti. A harmadik kérdés a szociális támogatásnak, általában a jutalmazásnak a kérdése volt. Az erre vonatkozó javaslatokul lásd a beszámoló végén.

A három fő kérdéscsoport mellett számtalan részletprobléma me-49