Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-08-01 / 8-9. szám
gitiáMMfe felismerésen alapszik a „szabad társadalom öntevékenysége“ elmélet és az is, hogy a Szabadművelődési Tanács és a szabadművelődés állami apparátusában dolgozó 'munkásainak csupán a rendezés, az adminisztrálás a feladata és ami a gyakorlatiján történt, a szabadművelődési események költségeinek az állam pénzéből való fedezése. Nos, lázas tevékenység a kulturális igények — még kevésbbé a szükségletek — kielégítésére a felszabadulás után nem indult és nem indulhatott meg, mert a már elmondottakon kívül hiányozlak a kulturális igények jelentkezéséhez szükséges minimális gazdasági előfeltételek is. Később az állandósult politikai válságok sem biztosítottak kedvező légkört, egészséges művelődési tömegmozgalmak kifejlődése számára. Persze, "egyes demokratikus szervezeteken belül komoly buzgalommal folyt a művelődés, de ezek a szervezetek a társadalomnál* csak kis részét tudhatták a művelődésre mozgósítani. , • A szabad művelődés csak a demokratikus erők teljes győzelme után lehet igazán a szabad társadalom öntevékenysége, amikor a reakciós erők hatalma az egész világon megszűnik. Most a szabadművelődés a demokra. tikus és reakciós erők művelődési tevékenysége. A kultúra romantikus szemlélete A gyakorlat kialakulását nemcsak a szabadművelődés fogalmának és a szabadművelődéssel hivatalosan foglalkozók feladatának vitatott meghatározása befolyásolta károsan, hanem a kultúra romantikus szemlélete is, amellyel a szabadművelődés néhány ideológusa a szabadművelődés tárgyához viszonyult. Ez a romantikus szemlélet hova-tovább odavezet, hogy a kultúrát egyre többen a néprajzzal azonosítják vagy jobbik esetben csak azt tartják kultúrának, ami a néprajzból sarjadzik. Mivel pedig a magyar néprajz értékéinek szerintük csak a parasztság a hordozója, a parasztságot a magyarsággal azonosítják. Ez a felfogás országunk sajátos gazdasági és társadalmi struktúrájában, valamint a munkásosztály 1919-ben elszenvedett vereségében gyökeredzik: az uralkodó osztályok azután jól felhasználták a parasztság elszigetelésére és a munkássággal való szembeállítására. * Veöreös Imre erről a kérdésről így ír a Szabadnevelésben: „Az elmúlt Izét évtizedben ugyanez a (dán példához hasonló) felismerés tört utat a magyar életben. Mi a magyar? — erre a kérdésre a feleletet a magyarság legősibb rétegében, a parasztságban kezdték keresni s annak 'művészetében, szavában, dalában, egész világában találtak rá a magyar lélek legtisztább kifejezésére. Magyarságunk forrása itt ngilt még a magyarság szenvedélyes szomjazol előtt." iMindebből azután Veöreös Imre a következő politikai következtetést vonja le: „Itt volt már török és német uralom, de a saját lelkében visszahúzódó népet nem lehet legyőzii i. A magyar lélek végtelen mezőin tehetetlen lesz minden hódító.“ Nem csak zagyvaság ez, hanem a „harmadik út" passziv ellenállást hirdető szólama is, amit jól ismerünk „Amerika lmngjá"-bói és a primási körlevelekből. Karácsony Sándor az Üj Szántás 1947 januári számában így szögezi le véleményét: „mindenféle kultúrát folklorisztikus gyökereiből sarjaztatunk ki, szöktetünk szárba, borítunk virágba s gyümölcsözte tünk" Csak a beavatottak legszűkebb köre sejti, hogy a „folklorisztikus gyökér" itt csupán nevelési módszert jelent. De, lia ez így van, minek ezt ,,folklorisztikus gyökér"-ré misztifikálni? Éppen Karácsony Sándor mutatóit rá, nagyon helyesen, hogy ,.a kimondott szó érvényének kulcsa a megértés". Nos, ez a „folklorisztikus gyökér“ bátorítja fet a kultúra romantikus szemléletére még a múltból hajlamos népfőiskolái tanerőket és a szabadművelődés egyéb munkásait arra, hogy mindent kizárjanak a kultúrából, ami nem néprajz. Ha pedig rákényszerülnek, hogy például a szocializmus elméletével vagy a könyvnyomtatással foglalkozzanak, akkor a szocializmus elméletét a népmesék legkisebb királykisasszonyának igazságtevésébe, a könyvnyomtatást pedig a sajtkészítésbe „gyökereztetik". 467
