Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-08-01 / 8-9. szám

Hogy a szabadművelődés választott munkásainál, baj van a kultúra szemléletét illetően, az kitűnik Lengyel Balázsnak A keszthelyi értekezlet tanulsága című cikkéből is (Új Szántás, 1947 szeptember): „Két ... egymástól különböző állásf oglalás tagolja a szabadművelődés munkásait: Az egyik álláspont szerint, csak a népi gyökerekből sarjadó kultúra a magyar kultúra, a többi idegen. A másik szerint is természetesen érték a népi kultúra, de csupán csak része az egyetemes kultúrának, az európai távlatú évszázados magyar műveltségnek“. Mi ugyan másképen fogalmaznék meg, de a kérdés ilyen fölvetődése is hozzájárulhat a tisztázódáshoz. Ezt akarja Lengyel Balázs is, mert így folytatja: „Reméljük: e lap hasábjain is meg fogjuk a módot találni arra, hogy a demokrácia törvényei szerint kifejtsük érveinket s tisztázzuk a problémát, amely minden kulturális törekvés alapvető kérdése.“

Amint láttuk, a szabadművelődés ideológusai tévesen határozták meg a szabadművelődés fogalmát, tévesen látták a szabadművelődés alanyának, a népnek a tevékenységét. A szabadművelődés tárgya nem lehet más, mint a kultúra, amely fogalom alatt az anyagi és szellemi kultúra egységét, a munka és az életvitel kultúráját értjük. Ám a kultúra fogalma körül is bábeli zűrzavar uralkodik a szabadművelődés munkásai között. Ezek a körülmények mind hatással voltak a szabadművelődés gyakorlatának kialakulására s nem épen jótékony hatással.

Lengyel Balázs felhívása nem maradhatott pusztába kiáltott szó s az Uj Szántás 1947 novemberi számában Karácsony Sándor és Gombos Ferenc egyaránt állást foglalnak a kérdésben. Karácsony így ír: „Magas műveltségre minden magyar dolgozónak egyformán joga van, de igénye csak azután támadhat, tehát jogát csak azután érvényesítheti, ha két előfeltétele teljesedik: A magas kultúra magyar nyelven hangzik és a magyar folklóron alapszik, mert ez a kettő a másik ember, az eddig még nem kulturált magyar ember, kultúrájának tartalma és formája.“ Karácsony tehát megmarad a „magyar folklór“ mellett s a kérdést a „másik ember“ filozófiájával még jobban misztifikálja. Gombos Ferenc ezúttal a kérdés elevenére tapint: „A népi kultúra értékeinek kiválogatásánál is felettébb vigyáznunk kell a tudományos és művészeti követelmények érvényesítésére. Főleg pedig nem rekedhetünk meg mellette, mint végső cél és érték mellett. A népi kultúra út az egyetemes nemzeti és emberi kultúra értékei felé.“

A népi kultúra túlértékelésével vagy öncélúságával szemben ugyanolyan súlyos hiba lenne a népi kultúra lebecsülése. A dolgozó tömegek csakis a népi kultúra termékeiből kiindulva léphetnek rá arra az útra, amelyik az egész kultúra birtokbavételéhez vezet. Ezért bár szabadművelődésünket elsősorban a kultúra ismertetett romantikus szemlélete veszélyezteti, el kell utasítanunk azokat a törekvéseket is, amelyek kritikában rajongással fordulnak a „nyugati kultúra“ felé és viszolyogva fordulnak el mindattól, ami a népi kultúrára emlékeztet; így eleve alkalmatlanok arra, hogy a dolgozó tömegeket a kulturális felemelkedés útjára vezessék.

Amíg a szabadművelődés fogalmának átértékelésénél tudatosítanunk kell, hogy a szabadművelődés nem a „szabad társadalom öntevékenysége“, hanem csatatér, ahol a demokratikus és reakciós erők sajátos fegyverekkel megütköznek, addig a szabadművelődés tárgyával kapcsolatban főfeladat, hogy a kultúra romantikus szemlélete ellen felvegyük a kíméletlen elvi és gyakorlati harcot. Nem lehet azzal vádolni Karácsony Sándort, sem az Országos Szabadművelődési Tanács titkárait, hogy ezt a romantikus szemléletet tudatosan terjesztenék. Ellenkezőleg: nem egyszer ítéletet mondottak felette. De azáltal, hogy a szabadművelődés bűvkörükbe vont munkásainak egyoldalú és félreérthető néprajzi műveltséget adtak s emellett komoly szociológiai tájékoztatást nem nyújtottak, feltétlenül felelősek e kártékony szemléletnek a szabadművelődés területén való elburjánzásáért. Ez ellen pedig csupán elítélendő nyilatkozatokkal nem, hanem a gazdaságtörténeti, közgazdasági, politikai stb, ismeretek terjesztésével lehet küzdeni.

468