Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-08-01 / 8-9. szám

Sággal verte meg balvégzetük s nem látták, hogy a nép, ha egyszer elhárulnak előle a művelődés akadályai, a legnagyobb kultúrtel jesítményekre is képes, sőt, hogy még elnyomottságában is rálelt a művelődés útjára..Gombos szerint tehát ez volt a helyzet a régi Magyarországon. A fölszabadulássai bekövetkezett változásról ugyanott így ír: „A nép maga vette kezébe sorsának irányítását s kulturális igényeinek kielégítését is . .. A lélekzethez jutott rétegek lázas tevékenységgel fogtak hozzá műveltségük hiányának pótlásához is.“

Hasonlóképpen vélekedik a szabadművelődés fogalmáról Karácsony Sándor is. A régi iskolánkívüli népműveléstől az újat ekkép határolja el az Uj Szántás első, 1947 januári számában: „A népművelésben más műveli a népet, a szabadművelődésben maga művelődik a nép — ahogy igénye és kedve tartja.“ Ebből kiindulva az Országos Szabadművelődési Tanács feladatát így jelöli meg a Tanács 1947 december 18-án tartott teljes ülésén: „A szabadmíívelödést a társadalom szabadszervei végzik, egyesek, összeverődött egynéhányat és társadalmi egyesületek. A mi szerepünk alig több rendezésnél, rendszerezésnél, adminisztrálásnál és az erők helyes ökonómiájának érvényesítésénél.“

Mit szólunk mindezekhez? Az első, ami feltűnik, hogy Gombos és Karácsony a régi népművelés és mai szabadművelődés között elsősorban módszerbeli különbséget láttak s nem mutattak rá politikai tartalmuk különbözőségére. A régi Magyarországon a tőkés osztály politikai hatalmának biztosításához hozzátartozott, hogy a dolgozó tömegeket öntudatosodásuk, osztály-helyzetük felismerésének megakadályozására „művelte“, vagyis a népművelést az osztályharc szolgálatába állította. Túlságosan jóhiszemű tehát Gombos Ferenc, midőn afelett sajnálkozik, hogy a nép urait vaksággal verte meg balvégzetiik s emiatt nem ismerték fel, hogy a közművelődés a szabad társadalom öntevékenysége. Tudták azok, hogy mit csinálnak s ez inkább a népnek volt baivégzete, nem urainak.

A ,,szabad társadalom öntevékenysége“ meghatározásnak legnagyobb gyengéje: nem számol azzal a ténnyel, hogy' a demokratikus és reakciós erők harca a szahadművelődés területén is folyik. A „szabad társadalom öntevékenysége“ képében jelentkező szahadművelődés nem lehetett és nem is volt független a demokratikus és reakciós erők harcától. Vagy a dolgozó osztályok érdekeit szolgálta s így a demokráciát erősítette, vagy az ellenség malmára hajtotta a vizet, a reakciónak kedvezett. A reakció pedig nemcsak a politikában és termelésben, hanem a szabadművelődésben is arra törekedett, hogy céljai megvalósítására a dolgozó tömegeket is megnyerje. A reakció a saját ideológiáját becsempészte a dolgozók táborába, a szabadművelődést végző szervezetekbe s ennek a „szabadmüvelődésnek“ a költségeit az állammal fizettette meg. Persze, ahol a demokratikus erők résen álltak, ezt a támadást kivédtek. De a demokratikus erők figyelme elsősorban az újjáépítésre & az újjáépítést biztosító közvetlen politikai harcra összpontosult s így, mint látni fogjuk, a reakció a szahadművelődés területén igen nagy eredményeket ért el s ezzel gátolta 'a politikai és gazdasági fejlődést.

A ,szabad társadalom öntevékenysége“ meghatározás, szem elől téveszti az igény és a szükséglet között fennálló különbséget is. Hogy a kettő most inég nem tehet' azonos, az örökségünk a múltból. Az évszázados elnyomás és tudatos megtévesztés annyira gyökeret vert az érdekeik felismerésétől elzárt dolgozók szokásaiban, gondolkodásában, kulturális igényeiben, hogy ezen egymagában a föíszabadulás ténye nem sokat változtathatott. A szahadművelődés idézett liberális meghatározása nemcsak politikailag sújtja a demokratikus erők érdekeit, hanem módot ad a tömegek hitvány, selejtes „kultúrával“ való megfertőzésére, a giccs uralmának meghosszabbítására. Ez megjelenési formájában összefonódik a politikai szemponttal, hiszen attól elválaszthatatlan.

Vitatnunk kell annak a megállapításnak a helyességét is, hogy a fölszabadulás ulán a nép maga vette kezébe kulturális igényeinek kieléfillését és lázas tevékenységgel fogott hozzá műveltsége hiányainak pótásához. Fontos ezt megcáfolnunk azért, mert nyilván ezen a téves