Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-01-01 / 1. szám
munkájukba is. (Az előadó, Szatmári AnLalné, erre vonatkozólag azt javasolta, hogy évközben ne zavarják meg iskolai munkájukat, bár, egyet és mást valóban felhasználhatnak már ebben az évben is belőle.) Sok hallgató arra jött rá, hogy anélkül, hogy ismerte volna e módszer lényegét, már használta eddig is öntudatlanul. Használta az irsai kiküldött is, aki mint kántor, azt vette észre, hogy a templomban sok ember csak dünnyögi az éneket, de a szöveget nem tudja, mert nem tud olvasni. Foglalkozni kezdett az analfabétákkal és teljes szavakat vagy szócsoportokat írt fel (pl. Isten) és a hallgatók saját nevét. Ezeket a névtáblákat aztán cserélgették, összekeverték s mindenki kiválogatta a magáét. Sok kérdés hangzott el a tanmenettel kapcsolatban. A konferencia vezetősége megnyugtatta az érdeklődőket, hogy mint a Szabadművelőr dési Tanács nevéből is következik, minden téren híve a szabadságnak és így ezt a tanmenetet is azzal bocsátja a hallgatók rendelkezésére, hogy belátásuk szerint szűkíthetik és bővíthetik, segítségnek szánja ezt s nem arra, hogy gúzsba kössük vele a pedagógusokat. Sokan azért örülnek a globális eljárásnak, mert nem szükséges hozzá könyv, ez pedig a jelenlegi pénz- és papírviszonyok mellett igen fontos szempont. Sokan kérték a pedagógusok számára a globális eljárás minél teljesebb formában való ismertetését is. Mindnyájan igen sokat tanulhattunk azokból a felszólalásokból, melyek arról számoltak be, hogy ki-ki hol és hogyan kezdeLt bele az analfabéták oktatásába. A csolnoki kiküldött a katonaságnál tartotta meg első analfabéta tanfolyamát. Kb. 30—40 írástudatlant gyűjtött öszsze, a parancsnok örömmel adott engedélyt a munkára s a napi két órai tanulási időt beszámította a foglalkozási időbe. Többen arról számoltak be, hogy az emberek sokkal inkább ' beszervezhetők analfabéta tanfolyamokra, ha ezeket a falun kívül vagy a tanyákon rendezik, tehát nem a nagyvilág szeme láttára. Az analfabéták annak a reményüknek is kifejezést szoktak adni, hogy a tanító úr nem úgy lógja őket tanítani, mint az elemistákat. A globális módszer bevezetését éppen ezért is tartják sokkal jobbnak, mert a felnőttek máskép fognak e szerint haladni, mint gyermekeik, kevésbbé lesznek kitéve gyermekeik előtt a megszégyenülésnek. Többen hangoztatták azt is, hogy okvetlenül énekelni is meg kell tanítani a résztvevőket, a nóta nagyon felfrissíti a tanulásba foeleíáradtakat. Rengeteg szakkérdés merült még fel: pl., hogy egyvonalas füzetet használj anak-e, hogyan történjék a szétkapcsolás, együtt tartsák-e az analfabéta tanfolyamokat az alapismereti tanfolyamokkal (az általános vélemény az, hogy feltétlenül külön). E részletkérdésekről az érdeklődők forduljanak közvetlenül a háromnapos konferencia résztvevőihez (névsorukat közöltük novemberi számunkban). Az iskolai bemutatások kapcsán felmerült problémákat mindig a helyszínen tárgyaltuk meg a rögtönzött módszeres értekezleteken, a harmadik napra probléma tulajdonképpen nem is maradt, mégis gyakran szóba kerültek a bemutatók, a résztvevők nem győztek eleget hálálkodni a gyönyörű órákért. * Gombos Ferenc arról folytatott megbeszélést az értekezlet résztvevőivel: miként lehet megszervezni az ,,analfabéta-tanfolyamokat'. A szabadművelődési felügyelők kötelessége, hogy az ilyen tanfolyamok szervezését elősegítsék. A tanfolyam leendő vezetője dolgozzon ki tanfolyam-tervet, azt mutassa be a helyi tanácsnak, azután terjessze fél á felügyelőhöz. A felügyelő az elfogadott terv szerint tartott tanfolyamok óradíjait átvállalja, a szervezésért pedig külön tiszteletdíjat fizet. A tanfolyam-terv megbeszélésébe kívánatos minél több helyi tényezőt bevonni, hogy a tanfolyamol a társadalom a maga ügyének tekintse. Nyitott kérdés: hogyan toborozhatunk sikerrel hallgatókat a tanfolyamokra, továbbá hogyan nevezzük a tanfolyamot; közművelődési avagy — nyilván — analfabéta-tanfolyamnak-e? Meggondolandó ugyanis, hogy 48