Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-08-01 / 8-9. szám

tokkal közös érdekű munkások ellen éledt fel, szintén megzavarta sokak gondolkodását.

Ezek ellen a hamis elképzelések ellen kitartóan kell küzdeni élőszóban és írásban. Ma már ezek nem olyan hangosak, mint egy vagy két éve, de visszahúzódva ott élnek ma is százezrek lelkében. Nem döntő politikai tényezők többé, de nem is jelentéktelenek azért, megzavarják sokak belső nyugalmát és mindennapi munkáját. S nem is csak azokét, akik a demokrácia győzelmével anyagi károkat szenvedtek, akiket így érdekeik tüzelnek a mai rendszer ellen. A munkájukból élő dolgozók körében is sok még a köd és a zavar.

Nem lehet csodálni, hogy így van, hiszen tudjuk, mi volt itt még néhány esztendeje. De tennünk kell róla, hogy a hónapok és évek múltával egészen eloszoljék a sötétség.

Nem elég mindig az éppen aktuális eseményeket magyarázni — ezt is tudni kell persze. Egy-egy szétkürtölt jelszó vagy egy sajtókampány a munkaversenyek mellett, alkalmas pillanatban, nagyon sokat tehet. De nem jó, ha az emberek lelkében apró töredék meggyőződések élnek csak, lazán vagy sehogyse kapcsolódva össze. Szükségesek a jelszavak, de jelszavakból nem állhat a legegyszerűbb ember demokratikus meggyőződése sem. Akit már nem az ösztönös közvélemény irányít, hanem érett fővel, tudatosan alkot ítéletet a világ dolgai felől, annak, ha paraszt, ha munkás, előbb-utóbb el kell jutnia magáig a filozófiáig. Nem olvashatja el mindenki a „Tőké“-t, de a marxista filozófiát, mint gondolkozás! formát és alapot mindenki magáévá teheti. Miután befejeztük a legveszedelmesebb politikai s a velük járó ideológiai harcokat: általánossá, a tömegek saját tulajdonává, mindennapi életük biztos kalauzává tenni a marxista filozófiát — ez1 a legközelebbi feladatunk. Nem a marxizmusért maga-magáért. A marxizmus nem törvénykönyv, se nem vallás. Hanem a legjobb segítség arra, hogy a maga igazi{ lényegében érthessük meg a folyton-folyvást változó világot. Hogy egyre közelebb jussunk a valósághoz.

Görzsöngi György

MŰVÉSZET ÉS POLITIKA

Az olvasó talán haragszik, mikor meglátja ezt a címet s összevont szemöldökkel így morfondíroz magában: „Művészet és politika — hogy lehet ezt a kettőt együtt említeni, mi köze a kettőnek egymáshoz, hogy kerül a csizma az asztalra?“ így viszolyog ettől a kérdéstől, sokszáz jóindulatú demokratikus kollegájával együtt, akik ezt mondják: „Mi jó demokraták vagyunk, Magyarország újjáépüléséért, népünk felemelkedéséért dolgozunk a magunk posztján, de helytelen, hogy a művészetek Szentek Szentjébe a profán politika betolakodjék. A tiszta művészetet a gyárkémények füstje, tömegek zaja, emberek jajgatása nem szennyezheti be. Akkor megszűnnék tiszta művészet lenni, pedig

458