Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-08-01 / 8-9. szám

Sokan mindjárt belátták ezt, egyesek csak később, ingadozók pedig még ma is vannak. De a munkásosztály a maga egész tömegében már tudja, hogy nem üres frázis a „miénk az ország“ jelszava.

Hogy mennyire szükség van a változások ideológiai belátására, mutatja a magyar erdők problémája. Régen hercegeké, grófoké, főpapoké

volt a magyar erdők túlnyomó nagy része, ma az államé, vagyis a

dolgozó népé. De a parasztok, akik a kedvükre való szálfák után ácsingóznak vagy a tehenüket szeretnék az erdőbe behajtani, most is csak éppúgy az erdőőröket, kerülőket látják, mint válamikor hajdan. Most is csak azt érzik: valami sosem látott, távoli hatalomé az erdő s ez a hatalom éppúgy őrizteti a maga szálfáit, mint régen. Előlük,

parasztok elől, akiknek a tizedik vagy huszadik őse még szabadon

barangolta a rengetegeket.

A felszabadulás utáni első évben annyi fát loptak el az állami erdőkből, amennyi egy évi előírt vágás lett volna. Azóta szigorúbb az őrizet, kevesebb a lopás. De jó idő keli még hozzá, amíg minden parasztember belátja: az ő erdejét is őrzik a kerülők.

Nemcsak maguk a közvetlenül érzékelhető tények segítették természetesen, az embereket a valóság felé való közeledésükben, nemcsak az, hogy maguk is átballagtak az újjáépült hidakon vagy megették a stabilizáció utáni első rántottcsirkéjüket. Szívós, kitartó ideológiai nevelés kellett hozzá, hogy a gazdasági és társadalmi téren elért eredményeket értelmi belátás kövesse. Ez a képzés sokszor majdnem észrevétlenül zajlott: akik az újságokat olvasták, rádiót hallgatták, gyűléseken vettek részt — legtöbbször nem tudták, hogy most őket „ideológiailag képzik.“ Sokakat ez el is rettentett volna. Mások viszont szemináriumokon, pártiskolákon és könyveken keresztül tudatosan törekedtek az ideológiai felkészülésre. A tisztánlátásért folytatott harcban a vezetők mindig a kommunisták voltak.

A szemináriumok anyaga sokszor nem kapcsolódott közvetlenül a mindennapi élet eseményeihez. Egyszerű eml>erek tanultak például he, teken keresztül ókori rabszolgaságról, középkori jobbágyságról, vagyis a társadalmi formák fejlődéséről. Mégse szereztek ezzel se valami elvont, a gyakorlati életben értéktelen tudást. Mert hiszen ezeknek a tanulmányoknak a során az tudatosodott bennük, hogy fejlődnek a társadalmi formák s ennél aktuálisabb lecke nem kellett a jelenre. Könnyen felhozhatnánk több példát is arra, hogy vették hasznát munkás- és parasztemberek a marxizmus elméleti tételeinek.

A tömegek tervszerű ideológiai képzése annál is fontosabb, mert közben vígan burjánoztak s ma sem hallak még ki a demokráciaellenes ideológiák. Ezek sokszor tiszteletreméltó jelmezben jelentkeznek. Sokan a vallásuk, személyes hitük veszedelmét várták a demokrácia győzelmétől. Hevesen kezdték védelmezni, megmenteni a jövő számára emberi erőfeszítéseikkel a hitük szerint mindenható és örökkévaló Istent. Másokban egy általuk őszintének hitt nemzeti érzésnek lobogott magasra a lángja, ez űzte őket támadásra a dolgozó nép érdekeit képviselő baloldal ellen. Az antiszemitizmus, illetve a másik oldalon helyenkint mutatkozó gettószellem is sokakat eltérített a valóságos társadalmi fejlődés valódi problémáinak látásától. A paraszti városellenesség, amely néha éppen a közelről nem ismert, pedig a dolgozó parasz-457