Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-08-01 / 8-9. szám

Nem nehéz kitalálni, hogy miért. De azt már nehezebb, hogy hová kellett távoznia a katonai főreáliskolából. Egy, katonai alreáliskolába. Nem érdektelen, ideírom azt is, hogy minek. Fizika tanárnak. Azzal az indokolással, hogy talán a kisebbek nem veszik olyan hamar észre, mint a nagyobbak észrevették, mentire nem ért a fizikához.

Ha másutt nem lett volna alkalmam reá, megtanultam Hranicéban, hogy mindenféle korú ifjúság teljesértékü, légé ny-a-laIpán pedagógust igényel. Nem értékítélet tehát a részemről, ha azt írom ide, hogy a felnőttek igénye ezen a téren lehetőleg még fokozottabb. Nem azt jelenti ez a tétel, mintha a gyerekek igénye ennél alacsonyabb volna .vagy. lehetne. De mindenki emlékezhetik rá, aki valaha középiskolában működött, hogy háromféle tanártipus tanított az akkor még nyolcosztályos középiskolában. Voltak, akik felső, voltak, akik alsó osztályokban tanítottak szívesebben, voltak ismét mások, akik mind a két helyen egyformán megállották a helyüket. A nyolc osztály tudvalevőleg három életkort jelentett: növő gyerekeket, pubertálókat és adolescenseket. Legtöbb kalamilás a középsőosztályokban volt: a pubertálóknál. Mit jelentett tehát a tanárok háromféle „gusztusa“? Azt. hogy egyesek egyformán jól tudtak viszonyulni a három korosztályhoz, mások inkább a gyerekeket, ismét mások az ifjakat tanították és nevelték sikeresebben. A felnőttek mint felnőttek sem igényelnek többet: a velők Joglalkozó pedagógusok ne mint „ifjúsághoz“ viszonyuljanak hozzájuk (ahogy eddigi munkájukban megszokták), hanem vegyék őket felnőtt-ember-számba s úgy érintkezzenek velők, mint felnőttek a felnőttekkel.

Ez az ő egyetlen követelményük, de ez nehezebb, mint az ember gondolhatná. Nemrég olvastam egy tanulmányt felnőttek neveléséről. Tehetséges, képzett fiatalember írta, de ezen a téren még ott tart, hogy a felnőtt ember jellegzetességeit, az ifjúságtól eltérő mivoltát ilyenekben látja, mint: szellemi életének megmerevülése; bizalmatlanság, elzárkózollság, előítélet a nevelők iránt; egyéniségének kialakultsága, érett gondolkozása; gyakorlati irányú érdeklődése; közösségben tekintve és a gyermeki közösségekhez képest: helerogeneilása. Ellenszerül élénk előadást, szemléltető eszközöket; vitát, megoldandó feladatokat, közvetlenséget; együttes élményt; életszerűséget, nivellálást ajánl. A szellemi élet megmerevülése nem a felnőtteket jellemzi, hanem egyrészt az adolescenseket, tehát ifjakat, másrészt az öregedőket. A bizalmatlanság, elzárkózoltság, előítélet sem az előadónak szól s nem par excellence felnőttek részéről, hanem osztályharc közben az egymással szemben álló társadalmi osztálybeliek egymáshoz viszon\rulására jellemző tünetképpen. A kialakult egyéniséget és az érett gondolkozást leterrorizálnom talán nehezebb ugyan, de nevelnem és tanítanom inkább könnyebb, mint lenne akkor, ha az egyéniség kialakulatlan.

453