Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-08-01 / 8-9. szám

FELNŐTTEK NEVELÉSE

— Ötödik közlemény —

XII.

Felnőttek nevelése közben idáig a felnőtt „növendékedben kerestük a nevelhetőség előfeltételeit. Eddigi eredményeink szerint csak azok nevelhetők, akiknek kedvük van a nevelődésre. Nem lehet kedvük csak azoknak, akiknek technikai természetű gátlásaik már nincsenek. Legkedvölőbb technikai gátlásuk pedig azoknak van, kiknek szociális közérzetük nem jó. Ha mind a három előfeltétel megvan, akkor a felnőttekben is felébred a vágy a nevelődésre, az a vágy, amelynek pedagógiai erosz a neve. De ez csak „égjük oldala az éremnek“, ahogy mondani szokták. A másik oldala az éremnek természetszerűleg nem lehet egyéb, minthogy a nevelőknél is megvannak a nevelő-mivoltnak az élő feliét elei. A nevelő sem nevelhet addig, míg ezek az előfeltételek hiányoznak. Megleheti, mint ahogy felnőtt-növendéket is lehet nevelni előfeltételek nélkül, csak éppen, hogy eredménytelenek maradnak az e fajta próbálkozások, vagy ál-eredményeket hozók s ezek talán még a fájdalmasabb és reménytelenebb esetek, mert hiába való voltuk későbben válik njdlvánvalóvá.

A vágynak a másik fél felé mutatkozó formája a hajlandóság. Úgy is szoktuk a pedagógiai erosznak ezt a fajtáját emlegetni, hogy X vagy Y hajlandó nevelődni. Minden vágyat potencia elégíthet ki, nevelni is csak potens ember nevelhet. „Átadó“ képessége csak olyasvalakinek lehet, akinek van mit átadnia: kultúrája, jelleme, jövőbe vetett hite, egyszóval annak, „akitől telik“. Valahányszor a köznyelv nagy odaadásról, áldozatos életről, mindakélvégén meggyujtott gyertyáról, általában áldozatokról, áldozathozatalról, önfeláldozásról szól, mindig olyan előfeltételt emleget, ami nélkül nevelni lehetetlen. A potenciának a másik fél felé mutatkozó formája a készség. A képesség kész odaadni azt, amit a hajlandóság befogadni vágyik. Egy pluszról, valami többről van itt szó, ezzel a többel neveli, azaz növeli az egyik fél (a nevelő) a másikat s ezzel a többel nő a másik fél (a növendék) nevelés közben. A pedagógiai erosz tehát nagyon pontosan és valamennyi fogalmi jegye szerint az, aminek a neve mondja, erosz s esetében a hajlandóság és készség gyümölcse: kultúra. Impotens valakitől nem fogantatik kultúra, közönyöstől viszont nem születik. A „hajlandó“ növendéket csak „értékes“ nevelő nevelheti. Nem a nevelés pillanatában kezdődik a növendék szellemi élete.

449