Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-01-01 / 1. szám

elhelyezést, világítást, télen a fűtést, hogy ilyen akadályok ne gátolják a tanfolyam zavartalan lebonyolítását. A hallgatók száma 15—20-nál több semmiesetre se legyen, de már 2—5 hallgatóval is megindítandó, ajánlatos külön női és férfi csopor­tokat alakítani; ha cigányok nagy számmal vannak, azokat is legjobb külön venni. Mikor a hallgatók még nem veszik észre az egymáskozötti haladási különbséget, de a tanító gyakorlott szeme már látja ezt, ajánlatos különválasztani a gyengén haladókat, illetve a szellemi fogya­tékosokat, vagy gyengelátásúakat, stb. Ügyelni keli arra is, hogy ne legyen a tanfolyamon senki írástudó, mert puszta jelenléte is megfélemlíti a hallgatókat. Ha már megindult a tanfolyam, a tanító sokat dicsérjen, növelje a hallgatók önbizalmát. A tanfolyam egy év előtti hallgatóit is igyekezzenek újabb tanfo­lyamra (ismerétterjesztő tanfolyam címén) bevonni a gyakorlatba, mert eivész a munka értéke, ha a további gyakorlat megszűnik. Igyekezzünk a hallgatók közül egy megfelelő bizalmi embert vá­lasztani, akiben nagy ambíciót tapasztalunk, mert ez közelebb áll hall­gató társaihoz, még a legjobb tanítónál is; közvetít a tanító és a hall­gatóság közt s feltétlenül igen jó serkentő hatást fejt ki. 4. Módszeres eljárás. A jelentésttevők legnagyobbrészt azt kérik, hogy a módszert bíz­zuk a tanítóra, mások viszont azt mondják, hogy bár tagadhatatlan, hogy a tanítónak szüksége van a szabadságra, mégis elvitathatatlan tény és igazság az, hogy csak a jó módszer lehet a jó munka alapja. A jelenlések a 1. betűztető, 2. hangoztató, 3. írva-olvastató, 4. a fono­­mimikai és 5. a globális módszert emlegetik. Ezek közül ma már leg­többen a fonomimikai módszert használják, illetve annak leegyszerű­sített formáját, néhányan még írva-olvastató módszerrel dolgoznak s néhányan már vannak olyanok is, akik a globális eljárást is ismerik, A globális módszer bevezetése mellett szól az, hogy 1. pedagógiai­lag és pszichológiailag egyaránt alátámasztott és indokolt, 2. a felnőttek igényeihez alkalmazható és egyszerűsíthető, 3. állandó aktivitást kíván. Viszont ellen eszól az, hogy: 1. a tanítóság nem ismeri ezt az eljárást, 2. az analfabéta tanfolyam nem alkalmas szárnypróbálgatá­sokra, ezt sem a tanfolyam rövid ideje, sem a tanfolyam összetétele nem engedi meg, 3. a módszer bevezetéséhez szükséges ismertetések, segédeszközök megszerkesztése és sokszorosítása nagy terhet jelent. E nehézségek ellenére az Országos Szabadművelődési Tanács úgy határozott, progresszív szellemben nem is tehetett egyebet, hogy a globális eljárást ajánlja s igyekszik azt minél szélesebb körben meg­ismertetni a tanítósággal, abban a reményben, hogy ezzel nemcsak az iskolánkívüli, hanem az iskolai munkát is szolgálja. Természetesen semmi kifogása sincs az ellen, hogy addig is,, amig ez az eljárás ismertté válik, mindenki olyan módszerrel tanít, ahogy tud. Az analfabéta tanfolyamok tankönyve nagybetűs legyen s lehető­leg színes, igen sok képpel. Újsághírek, napiesemények is legyenek benne, sőt egy kis méretű újság is lehet benne vezércikktől apróhirde­tésig, hogy megtanulják: mit, hol, hogyan kell megkeresni az újság­ban. Egyesek szerint az őstörténet és a világegyetem (tejút, üstökösök, göncöl-szekér, slb.) különösen érdekli a jelentkezőket. • A novemberi konferencia harmadik napján részben az elhangzott előadásokról, részben az iskolai bemutatókról folyt a vita. Általában véve egyhangú volt az a vélemény, amit a hódmezővásárhelyi kikül­dött fogalmazott meg legvilágosabban, hogy' ez a tanfolyam a globális módszer teljes győzelmével végződött. A résztvevők általában véve csak hallomásból ismerték ezt az eljárást eddig, az iskolai bemutatók és az elméleti előadások alapján nem csak megismerték, hanem annyira meg­szerették, hogy sokan még ebben az évben be szeretnék vezetni iskolai 47

Next

/
Thumbnails
Contents