Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-01-01 / 1. szám
Az analfabéták ennek alapján a következő csoportokra oszthatók: 1. akik sohasem tanultak írni-olvasni, 2. akik gyakorlat hijján elfelejtették (semi-analfabcták, félanalfabéták). A teljesen analfabéták is két csoportra oszthatók: a) akiknek nem volt módjukban tanulni, b) akik tehetségtelenek, gyengefelfogásúak. A hallgatók tehát nemcsak nevelési, hanem szociális, közigazgatási és gyakran gyógypedagógiai problémát jelentenek. 2. A szervezés nehézségei. Ugyanazok az okok, amelyek az analfabétizmust felidézték, kerékkötői ä tanfolyamok szervezésének is. Ezeken kívül akadályozza a tanfolyamok szervezését a felnőtt írástudatlan ember széggenérzete vagy nemtörődömsége: ,.Ha eddig megéltem, megélek ezután is.“ Idegenkednek általában az analfabéta tanfolyam“ elnevezéstől is. A külső körülmények okozta technikai nehézségek könnyebben legyőzhetők, mint a belső adottságokból folyó tartózkodás. 3. A szervezés módjai. Néhány jelentésben felmerült az állami kényszerítés gondolata, más jelentések szerint viszont ez semmi esetre sem lehet célravezető, mert a legjobb esetben is csak az analfabéták megjelenését lehet ezzel elérni^ de az írás-olvasás elsajátítását nem. Vannak, akik adókedvezmény megadását javasolják a tanfolyam hallgatói számára. Vannak, akik a letelepülési engedély kiadását az analfabéta tanfolyam elvégzéséhez kötik. Sokan azt javasolják, hogy a tanfolyamot végzetteknek jobb munkalehetőséget kell adni. Olyan nyilatkozat is elhangzott, hogy írástudatlan ne viselhessen köztisztséget, még egyesületben sem. Az egyik javaslaLtevő Finnországra utal, ahol nem házasodhalik az, aki legalább olvasni nem tud. A beavatkozás ilyen neméhez folyamodók kb. egyötödrészét teszik a hozzászólóknak. Nagyobb részük bízik a közvetlenebb szervezés lehetőségében. Ennek két módja van: a tömegek előtt folytatott propaganda és az egyéni rábeszélés. Okvetlenül fel kell állítani országos és helyi analfabéta-lcatasztert. Az analfabéták felkutatásában igen nagy szerep hárul a tanítóra és a társadalmi egyesületekre; már eddig is sokféle módot találtak ki erre: műsoros esteken, tanfolyamokon, összejöveteleken próbálták kiválogatni az írástudatlanokat s igen értékes tájékozódást szereztek többen az iskolába járó gyermekektől, kisbírótól, postástól, munkaadótól is. Egyik hozzászóló műsoros délutánon a jelenléti ívet személyesen körözte aláírás céljából, titokban feljegyezte magának azt, aki" nem tudta a nevét aláírni. Néhány jelentéstevő bízik az önkéntes jelentkezésben, úgy látja, hogy a tömegekben nagy szomjúság van az ismeretek után. Ennek felfokozására ajánlja, hogy aktuális kérdésekről, technikai, gazdasági, orvosi problémákról, olvassanak fel újságcikkeket, hadd lássák a megjelentek, hogy mi mindent tudhat meg az ember az olvasásból s így ébredjen feí bennük a vágy, hogy ők maguk is, közvetlenül is olvashassák ezeket. Volt, aki lakására hívta meg gazdasági tanácsadásra a gazdák egy csoportját, együtt nézték a képes gazdasági lapokat és betűzték a képek alá írt szöveget. Bíztatta a betűzgetőt, hogy nem sok kellene ahhoz, hogy jói olvasson. A legtöbben az analfabéták személyes megismerése után a legtapintatosabb módot, tehát azt választották, hogy lakásán keresték fel őket s ott igyekeztek meggyőzni a tanfolyam hasznáról. Igen nagy feladat az alapjában véve hallgatag, sokszor ellenséges beállítottságú embert őszinte megnyilatkozásra bírni. Ezt a feladatot legjobban azok a tanítók tudják elvégezni, akik maguk is idősebbek és hosszabb ideje élnek a faluban, ismerik az embereket gondjaikkal, bajaikkal együtt. Hangsúlyozni kell a tanfolyam ingyenes jellegét s azt is, hogy a szükséges segédeszközöket ingyen kapják. Biztosítani kell a kényelmes 46
