Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-07-01 / 7. szám
lakból fölépített rajzai érdekes egységes sorozatot adnak. Munkásábrázolásai a múltat mutatják, kizsákmányolt, megrokkant embereket. Kövesi Albi és Gi/enes Gitta a SZAKSZERVEZET két szobáját“ töltötték meg jelentéktelen munkáikkal. Tiltakoznunk kell az ellen, hogy Gyenes Gitta mondén rajzsorozatának hangsúlyozottan demokratikus címet adjon. Egyáltalán nem az látszott a képeiből, hogy „A néger is ember.“ «k A nyergesújfalusi általános iskola tanulói egy csomó színesceruzarajzzal szerepeltek a MCVÉSZ GALÉRIÁBAN. Ügy látszik, hiába mondták ki egyes szakértők, hogy a gyerekrajzoknak a művészethez semmi köze sincs, mégis újra meg újra fölbukkannak nálunk is a művészeti kiállítótermekben. Tanárjuk hangsúlyozza is, hogy nem pedagógiai babérokra pályázik, hanem egy sor művészeti kérdést akar megoldani. A közönség is úgy reagál a gyerekrajzokra, mint az igazi képekre, sőt annyival jobban, amennyi csodálat nyolc-tizennégyéves piktoroknak dukál. „Mint égy francia pasztell“, „Nézd, ez itt tiszta Van Gogh“ — ilyen megjegyzések röpködnek a levegőben. Pedig a „nyergesújfalusi Louvréban“ nem igen tanulmányozhatták ezek a kölykök a nagy francia mestereket. Izgatottan várjuk a jövő évi kiállításukat, amikor már majd festékkel is dolgoznak. A reformkor művészetét láttuk a FŐVÁROSI KÉPTÁR legutóbbi kiállításán. Barabás Miklós, Borsos József, Brock;/ Károly, Markó Károly, Orlay Petrich Soma és Wéber Henrik a jelesebb nevek a festők közül, szobrásznak meg egyedül Ferenezi István. Akárhogy rendezzük is. több jelentős egyéniséget nem tudunk kimutatni ebből a korból. A többiek tanulók vagy dilettánsok, úri műbarátok vagy jobb mesteremberek. A legjobbakat sem mérhetjük európai mértékkel. Turnernek, Courbetnak, Daumiemek nem voltak versenytársai a magyar piktorok. Mégis több ez a gyűjtemény történelmi emléknél, mert magyarosodé és, öntudatosodó művészetünk első mozdulását mulatja meg. Látunk itt olyan parasztházal, amilyent Magyarországon sose építettek, vizsgái virágcsokrot német fölírással, új párisi divatot. De megtaláljuk már a valódi tájakat és arcokat, a szenvelgés helyébe lassan a valóság lép. Nem szégvelték már csúnyácska hazánkat, bár az erdős, sziklás, vadregényes tájakat még mindig többre tartották a pusztáknál. Petőfi versei után még majd az impresszionizmus nyitja csak ki a festők szemét, hogy a magyar tájak sajátos szépségeit észrevegyék. Képeken és szobrokon kívül érmeket, ötvösmunkákat, bútorokat is láttunk. A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM SZINNYEI MERSE PÁL-KIÁLLITÁST nyitott meg fényes ünnepélyességgel. Szinnyei festményei, vázlatai, rajzai, fényképei és holmijai töltöttek be két termet. Nemcsak művészeti, hanem életrajzi érdekességei is voltak ennek a kiállításnak. Elgondolkozhatunk ezen a tragikusan érdé kés életpályán. Túlságos fájdalommal szoktuk emlegetni Szinnyei Morse kettétört karrierjét. Kedvét szegte az itthoni közöny, két évtizedig teljesen lemondott a művészlyedésrö 1. gazdálkodni vonult vissza a birtokára. Sokszor elmondogatjuk: mi lett volna. ha szimpátia fogadja első nagy műveit, ha akadnak megértő barátai. vagy legalább versepyre kelni képes festő kortársai. Megközelíthette vagy talán el is hagyhatta volna a magyar piktura Paris fejlődését. Ezt a gazdag kiállítást végignézve elmúlt minden ilyen műtörténeti fájdalmunk. Nincs az ő életművében törés, csak az életrajzában. Ha nem birtokán komorodik húsz évet, hanem folyton fest, akkor sem tudta volna messzebbre követni az egyre idegesebbé váló nyugati fejlődést. Volt egy pillanat, mikor ö volt a legmodernebb Európához mérve is, de még ez is csak azoknak fontos, akik a művészeket a legszívesebben lóversenyen futtatnák. Szinnyei Merse Pál művészetét éppen az jellemzi, hogy ifjúkori keresgélését nem számítva, látása és stílusa alig változott. A .,Majális ban megtalálta magát, attól kezdve állla a sarat a közönnyel szemben éppen úgy, mint később az ünnepelteléssel. 433
