Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-07-01 / 7. szám
fel hirtelen, aki eddig nem szerepelt és nyitván végéhez segíti valahogy a darabot. Az átdolgozó nem tunott mit kezdeni ezzel az ánglussal, tehát új -megoldást kanyarított a végére: Tempeíőiről kiderül, hogy nem kósza poéta, hanem álnév alatt rejtőzködő főnemes, grót Bánliidy. Ha pedig gróf, akkor megnyerheti Fegyverneky Rozália grófkisasszony kezet, a nyomdászai való afférja is mulatságos epizóddá szelidül. A darab eredeti vonata tehát így silányul el: Tempefői, avagy az is bolond, aki gróf létére éhenkórász poétát játszik Magyarországon. Még kínosabb, hogy az átdolgozás bedleszti a mesébe a Martinovics összeesküvés leleplezését, Kazinezyék etíogatását, mint gyászhírt. A szabadságért szenvedő írókhoz képest egészen szánalmas figura ez az alakoskodó költőgróf. Igazságtalanság Csokonait ilyen durván kirekeszteni korának haladó szellemei közül. Az igaz, hogy, a versei nincsenek mindig egy véteméményen a szabadság tekintetében (midkor magas pártfogóinak udvarol, akkor a francia forradalmat nevezi zsarnokságnak), de meg mer szólalni szíve szerint is az elnyomás és babona ellen. Grófoknál való kunesorgását mindig megbánta. Éppen a „Tempefői “-ben mutatja ki a legszebben, hogy gróf, báró, nemes és az ő tányérnyalóik mennyire idegenek neki, a poétának, a szurtos káiyhaíütő Szuszmir pedig testvériélek Az biztos, hogy az átdolgbzó jól ismeri Csokonai minden munkáját, egész antológiát válogatott bele a darabba, legkülönbözőbb verseiből és prózai írásaiból. Kár, hogy ezek a betoldások egészen eluralkodnak a darabon, minden felvonásvég, minden csattanó beleillesztett, tehát eleve drámaiatlan szöveget hoz, szavalat, dal, vagy éppen szónoklat formájában. Viszont a legszebb eredeti betétet, Szuszmir meséjét elhagyja, nótákkal helyettesíti. Más módját kellene találnunk, hogy Csokonainak, gyönyörűséges sorai eljussanak mindenkihez. Az ilyen, soronként és strófánként összenyirbált válogatás csak ' pillanatnyilag hat, nincs módja a jámbor nézőnek, hogy otthon elővegye a hallott verseket, hiszen nem is sejti, hogy nem a ,,Tempeföi“-t, hanoin Csokonai „válogatott“ müveit hallja. Sőt, azt hiszem, a színészek se sejtik, hogy mikor melyik versből szavalnak. Összefoglalva véleményünket az átírásról: ha Schubert befejezetlen szimfóniáját elő lehet adni befejezetlennek, akkor „Tempeföi“-vel is megpróbálhatnánk ezt. Egészen épkézláb darab ez, húzni még esetleg lehetne belőle egyet-mást, de betoldani egészen fölösleges. A színészek játékának sem volt meg az egységes lendülete, úgy ténferegtek néha a színpadon, mintha csak azt várták volna, hogy elmúljon a darab. Ladányi Ferenc szépen megértette Tempefőit. A hajdúk megpofozása után kifogyott az erő a játékából, de ez a szöveg hibája. Rákosi Mária együgyűen játsza Rozáliát. Fegyverneky: Hindi/ Sándor, Dorottya: Pálmai Ildikó, Serteperti: Bozóki István, Csikorgó: Gózon Gyula, Betrieger: Monyai Lajos, Szuszmir: Bihari József, csupa jó alakítás. Sajnos á versmondásuk most sem jobb, mint a szokásos. Vers helyett prózát mondanak, az úgynevezett „értelemszerinti“ hangsúlyozással, amely egyes szavak (rendszerint a főnevek) önkényes kiemelését jeienli. Volt egy nagyon csúnya botlás, az egyik strófa végén Tempefői elkezdett jámbust skandálni: Könnyemnek avval eltörölnék felél az angyalok. Ebből is látszik, hogy a színészeknek csak keserű iskolai emlékeiből dereng föl a verstan, égy ebként ők szöveyet mondanak. Pedig van olyan ritmusos versmondás, amely se nem skandálás, se nem próza, csak úgy látszik ezt nem is tanítják nekik. Dávid Gyula szerezte a darab zenéjét. Színpadi muzsikusnak nagyon jól kell alkalmazkodni a különböző korokhoz, stílusokhoz. Az ö muzsikálás! módja nem elég változatos, a Nemzeti Színházban trombitákkal, a Kamarában hegedűvel és fuvolákkal szokta játszani egyforma atonális dallamait, akármilyen darab van a műsoron. Itt különösen zavar ez az obiigát színpadi zene, némelyik dal majdnem leénekelhetetlen. Pedig csak elő kellett volna venni Csokonai színdarabjainak fönnmaradt kottáit. A rokokó melódiák mellett ott találjuk ezekben a kanásztáncok dallamszerkezetét is, milyen szépen érzékeltetni lehetett volna korhű muzsikával is az úri világ és a néppel érző poéta ellentétét. Varga Balázs 429
