Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-07-01 / 7. szám

ELSŐ GLOBÁLIS MÓDSZERŰ ANALFABÉTA TANFOLYAMOM

Gyorsan és meggondolatlanul írtam le ezt a szót: analfabéta. Ha lanfolyamhallgalóim olvasnák, bizonyára kikérnék maguknak ezt a sértést. Öle nem analfabéta tanfolyamra jártak, hanem írni-olvasni tanullak esti tanfolyamon. A hallgatók toborzásánál is kerültem'a tanfolyam hivatalos nevét, mert ismertem az analfabétákról közszájonforgó tréfákat és tudtam, hogy akkor- szégyeltck volna eljönni, csúfolták volna őket az ismerőseik. S éppen ezek az emberek a legérzékenyebbek, ha hiányaikat emlegetik. Legsebezhetőbb pontjuk a tudatlanságuk leleplezése.

Meddő és fölösleges szépítésnek tartom tudatlanságuk okát kutatni vagy azt mentségükre állandóan hangoztatni. Tény az. hogy sok a tennivaló s egyelőre a beláilatás és némi rábeszélés az egyedüli eszköz, amellyel az analfabétákat a tanulásra megnyerhetjük. Önként nagyon kevesen jelentkeznek, ez a valóság, részben kényelemből, részben azért, mert szégyenük bevallani tudatlanságukat és nem utolsó sorban azért, mert „eddig is megéllek anélkül. Az az érzésem, hogy óriási akaraterő és olt hatatlan tudásszomj kell ahhoz, hogy valaki jelnőtt korában tanuljon merj írniolvasni, ha arra a megélhetése nem kényszeríti. Nagyra is értékelek minden jelentkezőt és mindenben segítségére vagyok, hogy megbecsülésemet érezze, öntudatra ébredjen és önbizaljnaí nyerjen. De gondom van arra is, hogy észrevegye a különbségei tudatlansága, és előrehaladása között. Megdöbbentő az analfabéták életfelfogása, soknak alig emelkedik az állati színvonal fölé. még az értelmesebbeknél is. Az általános műveltség felemelésében felmérhetetlen jelentősége van az analfabétizmus megszüntetésének.

Ennek a nagyjelentőségű és könnyűnek egyáltalán nem mondható munkának legnehezebb része: az írni-olvasni nem tudók vagy nem kielégítően tudók felkutatása és megnyerése a tanulásra. Csak az fogjon hozzá, aki bizalmat tud maga iránt kelteni és a tanfolyam, illetőleg a tanulás eredménye iránt is. Faluhelyen, ahol a lanító jobban ismeri a felnőtteket, meg azok is egymást, talán könnyebb felkutatni őket. Itt Kaposváron úgy fogtam a tanfolyam megszervezéséhez, hogy az iskola tanulói közt érdeklődtem, kinek van írni-olvasni nem tudó felnőtt hozzátartozó ja. Az elsőmásodik osztályosok készséggel és őszintén nyilatkoztak, míg a felsőbb osztályosok — s ez igen jellemző nem vallották he. ha volt is a környezetükben analfabéta. Megkérdeztem a környéken levő kereskedőket, ismerősöket is. Az így szerzett adatók alapján azután személyesen kerestem fel az írni-olvasni nemtudókat. Egy részük örömmel jelentkezett, a tanfolyamra. Voltak, akik bántó módon utasították vissza a kedvező alkalmat, pedig még 40 évesek sem voltak. Akadtak, akik engedve a meggyőző rábeszélésnek jelentkeztek ugyan a tanfolyamra, de azon nem vetlek mindenkor részt. Hirdették ezenkívül a templomban is a tanfolyamot olyan szövegezéssel, hogy azok részére, akik' írni-olvasni nem tudnak vágj' csak keveset, illetőleg tudtak, de már elfelejtettek, ingyenes esti tanfolyam múlik, új módszerrel, melynek segítségével 8 hét alatt mindenki megtanulhat írni és olvasni, jelezte továbbá a szöveg a tanfolyam helyét és idejét is. Az analfabéta ehievezés sehol sem fordult elő benne. Égy édesanyát pedig úgy nyertem meg a tanulásra, hogv a hiúságára hatottam. A kisleánya jó tanuló, érdemes lesz tovább taníttatni s mint tanult leány, szégyenleni fogja, hogy írástudatlan anyja van. így mintegy egyénenként szövetséget kötve, részemről biztosítva a türelem, megértés és a módszer jól átgondolt alkalmazása, vagyis: emberszeretet és teljes felkészültség, a hallgatók részéről: szíves odaadás és kitartás, 14 hallgatóval megindult a tanfolyam.

Több analfabéta tanfolyamot vezettem már a magam módszerével

425