Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-07-01 / 7. szám
eredményesen, de mindig az volt az érzésem, hogy az bizony nagy munkát jelent a felnőtt hallgatóknak, míg betűnként eljutnak oda, hogy folyamatosan írjanak és olvassanak. Nagyon örültem, hogy módomban volt a globális módszert megismerni és nehezen várLam, hogy azt magam is alkalmazhassam. A felnőtt türelmetlenebb, mint a gyermek. Egyszerre szerelné sok év mulasztását pótolni. Gyorsan szeretne eredményt látni. Már pedig a betűről betűre való haladás nem mondható éppen gyors módszernek. Ezzel szemben az egész mondatból kiinduló globális módszer jól megválasztott mintamondatokkal egyszerre több hang képét vagyis több betűt ismertet oly módon, hogy azokat ismert fogalomhoz kapcsolva, egyszerre tudatossá válnak a hallgatók lelkében. S a betűk szavakká fűzése is szinte természetes, magától értetődő lesz. Majdnem olyan várakozással néztem a kísérlet elé, mint a hallgatók, akik ugyan nem tudták, hogy kísérletezem velük, de őket meg az érdekelte, hogyan lehet ilyen rövid, idő alatt megtanulni írni. és olvasati. A hallgatók viszonyait figyelembe véve, heti 10 órára kellett összesűrílénem a kapott tanmenetet. A mintamondatok mind irodalmi értékűek s voltak olyan versek, amelyek annyira megtetszettek a hallgatóknak, hogy megtanulták az egészet. Ugyanis mindig teljes egészében ismertettem a költeményeket, amelyekből a mintamondatok származtak. De beszéltem a költőkről is. Nagy érdeklődést mutattak és élvezték ezeket az ismertetéseket. Ezzel a módszerrel valósággal egy parányi magyar irodalmat is sikerült a lelkekbe csempészni. A ráhatással megalapozott írási készség pedig olyan remekül bevált, hogy voltak, akik soha életükben még nem írták le a nevüket s egyhetes tanfolyamíátogaiás után már teljes biztonsággal, hivatalos iratokat is aláírtak. A globális módszer tetszik a hallgatóknak, erősíti önbizalmukat és tapasztalatom szerint tökéletesen biztosítja az eredményt, de a kísérleti 80 óra nagy megerőltetést jelentett mind a hallgatóknak, mind nekem. Legalább 100 óra kellett volna, hogy kényelmesen haladva érjünk célhoz. A tanító óráról-órára való lelkiismeretes előkészülete most még sok időt vesz igénybe. Ezen azonban könnyíteni lehelne sokszorosított minlamondatokkal. Még egy megfigyelésemről szeretnék beszámolni. Volt három olyan hallgatója is a tanfolyamnak, aki 15, 25, és 28 évvel ezelőtt járt i—2 évig iskolába, de mindent elfelejtett, csak a betűket ismerte fel, egy pedig csak olvasni tudott, viszont még a nevét sem tudta leírni és nem is írta még soha le. Ezeknél a globális módszer bámulatos gyorsan felszínre hozta a ludat alá szorult ismereteket s kevéske tudásukat is jól hasznosították. Sokkal többet is el leheteti volna érni velük, mint a teljesen tudatlanokkal. Azonban nagyon óvatosan kellett velük bánnom, mert a ..tudatlan“ többség féltékeny kezdett lenni. Valósággal irigykedtek. Sőt az a próbálkozásom sem vált be, hogy ők segítsenek a tudatlanoknak a tanulásban. Nem fogadta el mindenki a segítséget, mondván: majd a tanítónő megtanítja nekünk. S ha a türelmetlen ,,tudók“, súgásra vetemedtek, erélyesen visszautasították a „tudatlanok“. Szerintem ez a vegyítés inkább zavarólag halóit, mint serkentőleg. Lehet, hogy csak itt, Kaposváron van ez így, a jellegzetes somogyi öntudat miatt: akitől tanulni akar, az sokkal többét tudjon, mint ő. Meg azután a somogyi ember nagyon őszinte, minden gátlás nélkül megmondja, ami nem tetszik neki. A hallgatók a város legszegényebb, nagy ' nyomorúságban élő lakói közül kerültek ki. 20 évestől 53 éves korig, férfiak és nők vegyesen voltak. Sőt egy önként jött 68 éves férfi is volt a létszámon felül. Az olvasás-írás elsajátításán kívül talán még értékesebb eredménynek tartom több hallgatónak a további tanulás iránti érdeklődését. Nehezen várják, hogy ősszel egy általános ismereteket terjesztő tanfolyamon is résztvehessenek. S hogy ez az érdeklődés őszinte és komoly, azt önkéntelenül is elárulták. A napokban, egyik este, villanyvilágításnál takarította az altiszt azt a tantermet, melyben az analfabéták tanultak. Az iskola melleit ment el az egyik volt hallgató. Mikor meglátta a kivilágított ablakokat, felrohant az emeletre, majd pedig, mikor lejött és kérdőre vonták, hogy mit keresett ilyenkor az iskola épületében, azt mondta: megijedtem, hogy már elkezdődött a másik tanfolyam és nekem nem szóllak. (Kaposvár) Mózner Jánosné 426 .
