Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-07-01 / 7. szám
\ végi román társadalom hű keresztmetszete. Caragiale született ironikus, könyörtelen kritikus szellem. Irgalmatlanul szétrombol minden hamis bálványt, nem kíméli sem a társadalmat, sem intézményeit. Harcol minden fonákság; merevség, gyengeség ellen. Született drámaíró. Darabja eleven és nagyon emberi. A darab meséjének középpontjában egy képviselőválasztás előkészületei állnak. A kerületi választmány elnökének felesége nagyvilági hölgy, titkos szeretője a politikai szervezet prefektusának. Leveleznek s egyik: levelük elveszése okozza a bonyodalmak A levelet ugyanis megtalálja egy választó polgár, aki éppen Catavencu ügyvéddel találkozik. Eldicsekszik neki a levéllel. Az ügyvéd leitatja és elveszi a levelet. Mivel éppen választás előtt állanak, fel akarja használni az ellenpárt ellen, mert maga is fellép képviselőnek. A rossz kezekbe jutott levél azután egyre komikusai)!) bonyodalmakat okoz s ezek során egymásután lelepleződnek a képviselőjelöltek. Elevensége, kitűnő karaktcrizálása alkalmassá teszik a felújításra. Természetesen sok rendezői készséget és gondos előadókat kíván. (Megszerezhető nagyobb könyvtárakban s a szabadművelődési felügyelőségeknél.) Kérjük olvasóinkat, hogy ha ismertetőink alapján játszottak színdarabot: küldjék be megfigyeléseiket. Ilyesféleképpen csoportosítva: 1. A betanulás okozott-e különösebb örömet s neyelőleg hatott-e a közösségi szellemet illetően? 2. Milyen sikert arattak a darabbal? 3. Milyen közönség nézte végig? 4. Milyen foglalkozású szereplői voltak? 5. Mi tetszett á darabban s különösen melyik részlet? 6. Hányszor adták elő? SZABADSZINJÁTSZÓK SZEMÉVEL , A NEMZETI SZÍNHÁZBAN Egy vidéki kultúrvezető följön Peslre a Nemzeti Színház előadását megnézni. Régóta szeretne már klasszikust, hát még Shakespeare! előadatni a csoportjával, de sehogvse tudta elképzelni a parádés darabokat az otthoni rozoga dobogójukon. Ö maga nagyon szereli a darabokat, de csak mint verset, részletet, monológokat. Egyes kikapott szépségeket megvillantatott már a színjátszói előtt, de az egész darabokról, azokról még neki magának sincs teljes képe. Néni tudta soha elképzelni a szöveti alapján a színpadi képet, kosztümöket, színeket, mozgást,- zengést, az egész dara!) iramát, fordulásait,-' egyszóval semmit se. ami magát az előadást feszi. Azért nézi most meg ezt a magyarul is klasszikus színdarabot, Shakespeare Vilmos és Arany János társszerzők munkáját az ország első színházában, hogy tanuljon tőlük. Hátha meg lehelne otthon is csinálni, amit itt lát, csak éppen leszűkítve, egyszerűsítve, olcsóbbítva. Jegyzetfüzet van a kezében. Amint odadereng a fényszórókból egy kis világosság, mindjárt odafirkant emlékeztetőnek egy-két szót. Még mikor világos volt. zsibongott a nézőtér, fölírta elsőnek ezt a' szót: rend. Mert amíg a fehérbóbítás jegykezelőnek sorra helyére-vezénvellék a rengeteg embert finom csöndes szóval, addig is az otthoni előadásokon járt az esze. Náluk miért nem lehet ilyen rendeL tartani? Lágy zsibongás. lebeg a hatalmas teremben, a zenekarban cincoglatják és öblögetik a muzsikusok a szerszámaikat. Odahaza ilyenkorig már mennyi baj lenne a nézőtéren! Földül hátul egv lóca. Pislogni kezd a villany, elalszik, egvpáran mindjárt kiabálják, hogy szabad a csók. Bejön az ivóból egy legény, lökdösődni kezd az egyik rendezővel. Félórával a kiírt kezdés után még félig van csak a terem, de azok meg türelmetlenek, mindig éljenezni meg tapsolni kezdenek. Az öltözőkamrában meg éppen 417
