Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-07-01 / 7. szám

A SZOLNOKMEGYEI KULTÚRVERSENYEK

Mikor a Művelődési Szövetség elindította a 48-as kultúrversenyek mozgalmát, összeültünk mi is Szolnokon, a megye ,“fővárosában“, először öten. Az ölből illőbb tíz lett, aztán tizenegy. Ennél megálltunk. Ez volt a 48-as Kultúrbizottság. Volt benne ifjú és idős. Értelmiségi és munkás. Pedagógus, vasmunkás és földműves.

Terveket kovácsoltunk. Körzetekre osztottuk a vármegyét, — egyelőre dfeak papíron, —,aztán tekintetbe véve az országos menetrendet, meghatároztuk a megyei versenyek sorrendjét és helyét.

Ez eddig nem volt nagyon nehéz. Most jött a nehezebb. Kimentünk vidékre és kerestük a munkatársakat. Megszerveztük a körzeti főrendezőségeket. Aztán összegyűltünk újból és megbeszéltük a teendőket.

Megindult a szervezés, a hírverés .az egész megyében. Kerékpáron, kocsin, gyalog. Papíron és élőszóval.

Lassan ősz lett. Korán, jöttek az esték. A városok kultúrházaiban, a falvak körhelyiségeiben és fehér iskolatermeiben lágyult a világosság. Egyik helyen villany, másik helyen petróleumlámpa. Folytak a megl besxélések, tanácskozások. Keresték a darabokat, válogatták a szereplőket. Nagy volt a lelkesedés.

Aztán megindultak a próbák. Volt, ahol megtorpantak, de továbbmentek,. Volt, ahol a kezdeti nehézségek már véglegesen megállították a munkát. Voltak, és ezek voltak többen, akik baj nélkül haladtak előre.

Segítettünk, ahol tudtunk, persze mindenhová nem jutottunk el. Másrészt először látni akartuk, mit tudnak szabadszínjátszóink maguktól.. Mit dolgoznak és hogyan? Mit tartanak helyesnék önmaguklól? Hibákban nem volt hiáng. De ezeket is meg kellett ismernünk. Hiszen a hibázok szemében nem voltak ezek hibák, ők úgy látták helyesnek és természetesnek'és tudtuk, ha most minden csoportnak vagy szereplőnek mi jelöljük lei a műsorszámát, az ’lesz a következmény, hogy most ezzel jön a versenyre, a zsűri nem talál benne kivetni valót, azután a versenyző hazamegy és csinálja tovább önmagától, úgy mint eddig, meggyőződve arról, hogy jól van ahogy van. Ez az óvatosság, amint a későbbiekben kiderült, nagyon is helyénvaló volt.

A szervezéssel kapcsolatosan meg kell említsem még, hogy a falvakban sokkal nehezebben ment a dolog, mint a városokban. A társadalmi szervek sem csatlakoztak eleivel oly készséggel és nem vállallak oly mértékben részt a. munkából, mint ahogy azt az ügy megkívánta volna. Az ifjúsági szervekre is’ vonatkozik ez a megállapítás. Az igazság kedvéért tárgyilagosan meg kell állapítanunk, hogy inkább egyesek lelkes és odaadó munkája hozta létre az elért eredményeket, mint kollektív munka.

A versenyek első menete a körzeti vérseng volt. Az első körzeti versenyt Mezőtúr rendezte, 1947 novemberében. ÍJtána Szolnok, Kisújszállás, Jászberény, Kunszentmárton, Jászapáti és Tiszaföldvár következett.

A körzeti versenyeket három kategóriában (ének és zene, népi lánc és szavalás-színjátszás) bonyolították lé, egymásután következő két-három hetenként. Amelyik körzetben kevesebb volt a résztvevők száma, ott az ének- és táncversenyt összevontan rendezlek. Viszont egyes helyeken (mint pl. Szolnok, Mezőtúr) a körzeti kategóriák versenye két-két napot vett igénybe. A körzetek versenyein a környék falvainak és településeinek versenyzői vettek részt, kivéve Szolnokot. Szolnok maga önálló körzetet alkotott. A körzeti versenyhelyek kijelölésénél tekintetbe vettük a helység megközelíthetőségét (vasút, stb.) és a helyi kulturális életet. Azonban még így is voltak a megyének községei, amelyeknek versenyzői a rossz közlekedési lehetőségek miatt nem tudlak eljutni a versenyekre.

412