Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-07-01 / 7. szám
legszebb és legértékesebb szellemi termékek irányában. Évekre és évtizedekre ad munkát ennek a jó lehetőségnek a legteljesebb kihasználása, ezen a téren nem szabad kímélni sem költséget, sem fáradságot, mert a várható eredmény minden tekintetben az országot építi. Bartók János A NAGYZENEKARI VERSENY TANULSÁGAI Magyarország zenei éleiének kétségtelenül legelárvultabb területe a zenekari kultúra. Még Pesten csak-csak működik néhány élvonalbeli zenekar, de a vidéki helyzet kimondhatatlanul vigasztalan. Nincsenek muzsikusok, nincsenek hangszerek, nincsenek karmesterek és nincs közönség. Ezért vártuk nagy érdeklődéssel a Művelődési Szövetség országos kultúrversenyének nagyzenekari eredményeit. A döntő Budapesten zajlott le, két részletben, április 18-án és 25-én. A végeredmény a következő sorrendet állapította meg a résztvevő zenekarok között: budapesti MÁV szimfonikusok, Ganz Waggongyár zenekara. Kaposvári Hangversenyzenekar, debreceni MÁV Zenekar, Vegyipari Szakszervezel Zenekara, Budapesti Postászenekar, budapesti MÁVAG zenekara, Salgótarjáni Acélgyári Zenekar. Már maga ez a felsorolás sok érdekes tanulságot ad számtmkra. Először is azt, hogy zenekari étet Magyarországon szinte kizárólag csak ott fejlődhetett ki. ahol valamiigen állami szerv anyagi és társadalmi szervezőereje lehetővé tette egg üzemi kulturális góc kialakulását. Ez távolabbról megint azt jelenti, hogy a zenekar fenntartása ráfizetéses vállalkozás, hiányzik az a közönség Magyarországon, amely egv-egy zenekart eltartana. Ezért fontos, hogy a MÁV, egy waggongyár, a posta, a Salgótarjáni Acélművek emberanyagukkal és segélyeikkel, juttatásaikkal ,,a hóna alá nyúlnak'1, fenntartóivá válnak zenekari vállalkozásoknak. A másik tanulság az. hogy ahol a fenti adottságok megvannak, vidéken is lehet alkalmas zenekart szervezni, ezt bizonyítja a harmadik és negyedik helyre jutott két jó vidéki zenekar. Itt aztán már új probléma áll előttünk: a karmester kérdése. Hazánk ugyanis a dilettáns karmesterek klasszikus hazája. Sokat lehetne beszélni ennek az okairól, de ez most nem tartozik ide. Meg kell állapítanunk, hogy vidéki zenekarokban is akadnak szép számmal muzsikusok, akik bizonyos rutinnal egészen jól elmuzsikálnak az együttesben, de hogy a zengkar, mint együttes, a tőle telhető maximumot adja, ez a karmesteren múlik. Lelkiismeretes és nagy szaktudású karmesterekre lenne szükség, hogy türelme^ munkával, időközben az utánpótlás gondját is szívükön viselve, kinevelgessék a zenekarokat. Ez a kérdés még megoldatlan., Ez a kultúrverseng mindenesetre megmozgatta és számontarthatóvá lette az országban működő fejlődésképes zenekarokat,- és ezen a téren ez a legnagyobb jelentősége. MegmulatLa azt is. hogy zenekari kultúrpolitikánk az adott körülmények között csakis az énekkarival ellentétes lehet. Míg t. i. az énekkari szervezkedés alulról felfelé épül, a legszélesebb tömegszervezkedésből halad a központi és felsőbb intézmények felé. a zenekari művelődésnek elsősorban központokra van szüksége. Részben ezeket a központi zenekarokat kell székhelyükről eljuttatni az igénylő közönséghez, - részben a közönséget a zenekar székhelyére. Még egy problémát kell következő ilyenfajta rendezménvek esetére a rendezőségnek tisztáznia. Külön kell választani a „profi“ és a műkedvelő zenekarokat. Nem könnyű dolog ez, mert a helyzet nagyon kuszáit. Sok dilettáns alakulatban segítenek ki hivatásos zenészek. Mégis meg kell oldani a dolgot és külön kell kezelni a kétféle zenekarokat. E nélkül minden döntés, rangsorolás illuzórikus értékű. Ujfalnssg József 411 \
