Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-07-01 / 7. szám
spontán veti fölszínre és juttatja, az alkotás kedvező lehetőségei közé a tehetségeket. Ezt a folyamatot gyorsítani — és amennyire lehet — lervszerűsíteni kell. A képzőművészeti kiállítások végül mégiscsak éppen a dilettánsok és tehetségtelenek előtt zárják el az útat azzal, hogy művészi életünket új erőkkel telítik. Nem szabad elfeledni ugyanis, hogy dilettánsok és tehetségtelenek a polgári osztályok művészkedői között is hasonló arányban akadnak; csak éppen ezek számára anyagilag adottak ázok a lehetőségek, amelyek a művésszé válás fontos tényezői. Áll ez elsősorban a xképzőművészetre, amelynek esetében fontos a megbízható mesterségbeli tudás és amelynek anyaga drágább más művészetek anyagánál. Korán volna még megvonni a képzőművészeti kiállításoknak végső mérlegét. Azt azonban látni máris, hogy a 48-as kultúrversenyekhez hasonló méretű és jelentőségű akcióról van szó. A dolgos ember és a művészetek közötti eddigi szakadék egyre áthidalhatóbbá válik s ennek két következménye lesz‘ Az egyik, hogy egészséges és a népből nőtt művésznemzedék alakul ki. A másik, hogy ízléses és igéiig es közönsége lesz a képzőművészet alkotásainak is. A képzőművészeti kiállítások mozgalma ebbe az irányba fejleszti kulturális életünket. Az 194/ telén kezdődött 48-as centenáriumi kultúrverseny egyik legértékesebb eredménye a magyar népitánc mozgalom öntudatra ébresztése. Már a felszabadulási követő évben keletkeztek olyan öntudatos népitánc csoportok, melyek látták, hogy a népi demokrácia egyetlen helyes táncművészeti iránya a népitánc alapján felépített úi magyar táncslíius. Ezek a csoportok egymástól teljesen elszigetelten, egymásról nem is tudva végezték önfeláldozó munkájukat az ország minden részében. Az első'népilánc megmozdulás a Munkás Kultúrszövetség által 1946/47- ben rendezett Nagybudapesti Kultúrverseny volt. Ezen mintegy 20 üzemi tánccsoporl vett részt kb. 200 táncossal. A 48-as versenyre csak Budapesten 59 tánccsoport nevezett be és mintegy 100 egyéni táncos, vidéken 268 csoport és 105 egyéni versenyző. Ez azt jelenti, hogy a résztvevők száma megközelítette a 6Ö00-et. A Magyar Művelődési Szövetség helyiségében, ahol a Központi Rendezőbizottság székelt, lázas munka kezdődött, hogy a nem várt óriási érdeklődést kiváltó versenyt minden zökkenő nélkül lebonyolítsák. A körzeti versenyeket több mint 200 helyen rendezték meg az országban. A helyi rendezést mindenütt a szabadművelődési felügyelők vállalták magukra és bonyolították le. Az óriási tömegű láncos felszínre bukkanása aktuálissá lett egy olyan régi problémát, mely már régen foglalkoztatta a tánc szakembereit. Kétségtelenné vált egy olyan szervezel létrehozásának szükségessége, mely egységes szervezetbe fogja össze a tánccal foglalkozók tömegét a legjobb szakemberek vezetésévei. Összeült .tehát Ortutay Gyuláné vezetésével néhány szakember, hogy az új szervezetet létrehozzák. Mire a megyei táncversenyekre került a sor, már a Magyar Táncszövetség küldte ki szakembereit a 25 megyei verseny bírálóbizottságának vezetésére. A Pécsett, Veszprémben. Hajdúböszörményben, Hódmezővásárhelyen és Kecskeméten lezajlott területi versenyeken pedig már a legjobb szakemberek ültek a bírálóbizottságokban. Sebestyén György 48-AS TÁNCVERSENYEK
