Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-07-01 / 7. szám
Az országos döntő április 11-én Gyulán zajlóil le. Részlvett ezen a területi versenyeken legjobb helyezést elért 39 lánccsoport és 42 egyéni versenyző. A döntőbe jutott csoportok és egyéni láncosok magas színvonalú művészete mind a nézőkből, mind a szakemberekből bámulatot váltott ki. Természetesen nem elégedhetünk meg azért ezzel az eredménnyel. A legtöbb csoport vezetője anyaghiányról panaszkodik. Most már követelőén jelentkezik a tapasztalatok kicserélésének szükségessége és hogy összegvüjtsük az egyes csoportok rendelkezésére álló anyagot és közkinccsé tegyük. Ezenkívül a Néptudományi Intézet és a Magyar Táncszövetség gyűjtői is igen nagy anyagot gyűjtöttek és dolgoztak fel. Olyan már félig elfelejtett népi táncokat, melyekre csak néhány öregember, vagy öregasszony emlékszik a legeldugottabb községekben. A Magyar Táncszövetség magára vállalta a feladatot, hogy a Néptudományi Intézettel karöltve, a könyvek formájában kiadandó anyagot hozzáférhetővé teszi az összes érdeklődő csoportoknak. Ezenkívül sürgősen meg kell teremtsük az oktatók továbbképzésének lehetőségét. Ezért a Magyar Táncszövetség tervbe vette táncoktató továbbképző tanfolyamok rendezését Budapesten és vidéken egyaránt. Szabályozásra szorul a fellépések ügye is. Egyes csoportok már túlságosan igénybe vannak véve, míg mások nem juhiak nyilvánossághoz és így nem tudják a közönség elé vinni eredményeiket. Éz a kérdés csak úgv oldható meg, ha minden csoport közli eredményeit a Szövetséggel és így lehetőség nyílik arra, hogy őket is igénybe vegye a Szövetség nagyobb kulturális megmozdulások alkalmával. Mindez azonban csak úgy teljesíthető, ha a csoportok most már felhagynak befelé irányuló munkájukkal és eredményeiket, tudásukat és munkakedvüket a mozgalom szolgálatába állítják. Helytelen öncélúan csupán egy kis csoport, kis-közösség szórakozására beállítani a népitáncot. Segítse elő a legkisebb csoport is, ha csak a legszerényebb eszközökkel és erővel is. az egységes magyar népitáncmozgalmat. Ennek a mozgalomnak kell megteremtenie a demokratikus Magyarország új tánckultúráját, hogy elfoglalhassuk ezen a téren is méltó helyünket a népi demokráciák sorában. réry Tibor EGYÉNI ÉNEKVERSENYEK Az egész országot átfogó, soha nem látott, hatalmas méretű 48-as kultúrversenyen láncosok, színészek, szavalok, hangszeres zenészek mellett igen nagyszámú énekes és énekesnő is résztvett. Ebben a pillanatban nem áll rendelkezésünkre végleges és pontos adat, de már az eddigi adatokból is kitűnik, hogy a különböző versenyeken összesen mintegy t>00—700 énekes és énekesnő vett részt, hozzávetőlegesen egyenlő arányban nők és férfiak. Kitűnt, hogy országunkban igen nagy a jóhangú, de iskolázáshoz, képzettséghez nem jutott énekesek száma. Ezt különben a közvetlen tapasztalat is bárkinek azonnal bebizonyítja, aki gyakran jár vidéken. Alig-alig akad olyan község, ahol az emberek ne hivatkoznának egy két olyan lakosra, akinek nagyszerű hangja van. a kultúrelőadásokon nagy sikereket arat és úgy tartják számon, mint énekest. Ezeknek seregszemléje volt elsősorban a 48-as kultúrverseny. Az országos döntőre természetesen csak a legjobbak jutottak, mintegy negyvenen. A bírálóbizottságban helyet foglaló kiváló szakembereink már a verseny tartama alatt úgy határoztak, hogy a résztvevőket két csoportba 407
