Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-07-01 / 7. szám
/ 80 körzetben volt kiállítás. Legszorgalmasabbak Szalmár, Bács-Bodrog, Fejér, Vas, Sopron, »Szolnok és’ Békés vármegye népi művészei voltak, ők már eddig is több kiállítást rendeztek, Békésben pl. kétezer _drb. kiállítási tárggyal. A képzőművészeti kiállítások anyaga két részre oszlik. Az egyik. — nevezzük így — szépművészeti rész képeket, szobrokat, grafikai munkákat foglal magában. A másik elsősorban iparművészeti jellegű csoport, ide a kerámia, a szőnyeg, a ruha, a hímzés, a fafaragás művészi megnyilvánulásai tartoznak. Kétségtelen, hogy a kiállítások anyagában sok a silóm/, sok a féligkész dilettáns munka. De v<mnak egészen meglepő, érett alkotások is. Ilyen pl.. Lengyel Gábor 13 éves diák festménysorozata, amelyben a Toldi-moiida egy-egy jelenetét dolgozza föl. Természetesen érvéngesül a képeken a iái jellege, ahol születtek. Nyilvánvaló, hogy a Dunántúl ritípusos lankái más , távlatot inspirálnak, mint az Alföld világa vagy a hegyvidék. Az emberek ott élnek a tájban, hal rájuk, ha akarják, ha nem. A természeti tényezőkön kívül meglátszik azonban a képeken á demokrácia három esztendejének hatása is már. Ez természetesen nem plakátszerű műveket jelent, hanem az emberek öntudatos adásának jeleiben mutatkozik. Emlékezetes, hogy a 10—15 évvel ezelőtt nagy zenebonával rendezett, népinek mondott képzőművészeti kiállítások anyaga milyen silány volt. Nemcsak technikai szemponlbóL, hanem elsősorban a témaválasztás és a stílus szempontjából. Ezeken a mostani kiállításokon tárggválasztás szempontjából jóval kevesebb a giccs. Az amatőr festők — nagy általánosságban — nem menekülnek többé édeskés csendéletek, bambán bámuló állatfejek vagy érzelgős várromok és naplementék ábrázolásába. A világ kitárult, ezer kincsében az ember elsősorban önmagát találja meg, akkor is, amikor az tisztázódik, hoggan viszongul a körülötte élő dolgokhoz? Ez mutatkozik meg ezeken a kiállításokon. A munka, a népi harc, a vidámság jelenetei kerülnek előtérbe. S a görnyedő kubikus szeméből is látni, hogy szabad ember. Persze, túlzás lenne ezt valamilyen tudatos megformálási törekvés eredményének tekinteni. De — úgy gondolom — ezekben a népi művészekben éppen a tárgy választás öntudatlan őszintesége a megragadó. A stílus szempontjából közel sem látható ilyen javulás. Az ólajngomatok, régi, lelkiismereilenül készített kalendáriumok ábráinak, ábrázolásmódjának hatása még ott van a képeken. Nem eggéb ez, mint öntudatlan ragaszkodás a megszokotthoz, mindahhoz, ami a múlt rendszerijén népművelés vagy műpártolás ürügyén nagy garral falura csörtetett. Ez a „művészet“, mint minden, ami a távol nagyvárosból érkezett, kicsit idegen volt, de feltétlenül tekintélyes is. Ezek a kiállítások még most is ennek az áldatlan tekintélynek nyomait hordják. A képzőrpűvészeti kiállítások versenyszerűségét a népi kollégisták egy csoportja biztosítja, ők látogatnak el a helyi kiállításokra, hogy ízlésükkel és szakképzettségűkkel segítségére legyenek a helyi szerveknek a megfelelő anyag kiválasztásában. Az így fölbukkant tehetségek képei gyűlnek össze aztán a meggei kiállításokon. Ide már a képzőművészeti főiskola ‘tanárai utaznak el, hogy kiválasszák a -megyei kiállítások legjavát Ez az anyag kerül aztán közönség elé Budapesten még ez év augusztusában. Gondoskodás történik a tehetséges képzőművészekről is: a népi kollégiumok fogják továbbnevelni őket, hogy résztvegyenek az újarculatú magyar művészet kialakításában. * A kiállításokkal kapcsolatosan szakértők, de helyi hozzáértők részéről is fölmerül a kérdés': vájjon nem dilettánsok, féltehetségek számára ad ngil'vánosságot a kiállítások mozgalmat Vájjon nem adnak-e lovat olyanok alá is, akik a termelő munkában lennének hasznosak s most vérszemet kapva az esetleges helyi sikertől, céltalan művészi ambícióknak adják át magukat? — így hangzik a kérdés konkretebb megfogalmazása. Bizonyos, hogy vannak ilyen veszélyek, mint-, ahogy mindenütt van kockázat, ahol új utakat akarunk törni. Tény azonban az is. hogy nem várhatunk arra, amíg népünk egészséges útra tért társadalmi fejlődése 405
