Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-07-01 / 7. szám
\ Voltak már eddig is kísérletek arra, hogy a budapesti képtárak kincsei vagy élő művészeink összegyűjtött java munkái eljussanak egyegy vidéki városba is. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium művészeti főosztálya vidéki kullúrnapjaiuak programjában rendszerint szerepelt egy képltiátiltás is, tárlatvezetéssel. Most indult el azonban az első nagyobb szabású ilyen akció: a Fővárosi Képtár Bányavidéki Vándorkiállítása. Ez a kezdeményezés nemcsak azért múlja felül az eddigieket, mert több képet és elsőrendűen reprezentáns, válogatott gyűjteményt mutat be és nem is csak azért, mert hosszabb ideig hagyja a képeket 'egy-egy helyt, vágy mert az országnak nagyobb területét járja be, mint az eddigi hasonló kezdeményezések. Hanem elsősorban azért, mert a kiállítással kapcsolatban megragad még egy sor további lehetőséget az új közönség nevelésére. Legelőször Tatán rendezte meg a kiállítást a Bányavidéki Dolgozók Kulturális Szövetsége a Fővárosi Képtár képeiből ez év júniusában. Június 4-től 12-ig Dorogon, 18—26-ig Salgótarjánban kerültek kiállításra a képek. A további menetrend a következő: augusztus 1—9: Pereces -Diósgyőr. augusztus 15—23: Ózd, augusztus 29—szeptember 6: Sajószentpéter, szeptember 12—20: Várpalota, szeptember 26—október 4: Komló, október 10,—Í7: Bécsújhely—Pécs, október 24—november 1: Brennberg—Sopron. Erre a menetrendre nemcsak az említett városok közönségének figyelmét akarjuk felhívni, őket úgyis jókor eléri a helybeli rendezők propagandája. Hanem a környező falvak, városok szabadművelődési ügyvezetőinek figyelmébe ajánljuk ezeket a kiállításokat: ha jó időben előkészítik, községükből ők is tanulmányi kirándulást szervezhetnek legalább valamelyik vasárnap a kiállítás megtekintésére. Ritka alkalmat szalaszlanak el, ha elmulasztják megnézni ezeket a képeket akkor, mikor közelükben lesznek. A kiállítás képeit Pogány Ö. Gábor, a Fővárosi Képtár igazgatója, .Farkas Aladár szobrászművész és Kazinczy János festőművész állították össze a Fővárosi Képtár gyűjteményéből. Körülbelül másfélszáz képet, rajzot, metszetet és negyvenegynehány szobrot választottak ki erre a célra. Ahol nem elég nagy a kiállító helyiség a teljes anyag bemutatására, oda is úgy válogatják össze a kisebb anyagot, hogy lehetőleg minden jelentős magyar művész képviselve legyen a kiállításon egy-két jellegzetes művével, így legutóbb Dorogon például mindössze mintegy 50 festmény számára volt hely, mégis öli láttuk Munkácsy, Paál László. Székely Bertalan, Mednyánszky László, Hollósy Simon és a nagybányaiak, Rippl-Rónai, Koszia, Nagy István. Tornyai, Nagy Balogh János, Derkovits, Dési-Huber, Kmetty. Czópel, Berény, Márffy. Egrif s a imái fiatalabb generáció képeit. (Egyedül Szinnyei-Merse hiányzik nagy festőink közül, nyilvánvalóan azért, mert az ő képeiből külön kiállítást rendezett most a Szépművészeti Múzeum s nem akarták azt megbontani egyik vagy másik festményének elvitelével.) Külön csoportosítva mutat be a kiállítás néhány munkástárgyú festményt, mint ígéretét annak, merre kívánnak haladni művészeink a jövőben. Jelentős újítás a Bányavidéki Vándorkiállítások során, hogy a képeket festőművészek kísérik városról-városra, akik a kiállítás idején ált előadásokat tartanak és képzőművészeti tanfolyamokat szerveznek. Dorogon pl. több mint i'éiszáz munkásember és asszony jelentkezett ilyen tanfolyamra. Természetesen tartanak tárlatvezetést is a kiállításokon. Tehát nem hagyják magára a rendezők az először bizonyára még tájékozatlan vidéki közönséget a kiállított képekkel és szobrokkal szemben. Mindebben a Képzőművészek Szabadszervezete van segítségére a rendezőknek, főtitkárának, Dési-Huber Istvánnénak lelkes vezetésével. A, Szabadszervezet kérdőíveket is oszt szét a kiállításokon. A kérdőívek százain felel a vidéki közönség ezekre a kérdésekre.- mi tetszett neki a kiállításon, mit hiányolt, látott-e már máskor is kiállítást, résztvenne-e képzőművészeti tanfolyamon? stb. A beérkezett válaszokból két nagy tanulságot lehetett máris megállapítani. Az egyik szerint a legvérmesebb várakozást is meghaladóan nagy az érdeklődés, az emberek megérezték, hogy ezek a kiállítások most >ctjtúha( tárnak szélesre előttük, amelyek möfföit felbecsülhetetlen szépség várja őket, akik eddig ki voltak rekesztve onnan. A másik .tanulság pedig az, hogy a siker egyelőre a naturálisán ábrú-402 \
