Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-07-01 / 7. szám
KODÁLY ZOLTÁN KÖSZÖNTÉSE A Psalmus Hungaricus negyedszázados jubileumára rendezett ünnepségen az Országos Szabadművelődési Tanács nevében Karácsony Sándor köszöntötte Kodály Zoltánt. Drága jó Mesterünk! Ünneplő Közönség! A szabadmiívelödés nevében jöttem felköszönteni a 25 esztendős Psalmust. Ha a szabadművelőket képviselném, beszélhetnék egy kicsit mint nevelő, a magam nevében is, de így, őszintén és igazán mások helyett vagyok itt és mások nevébgn szólok. Ezek' a mások nem siethettek ide maguk, mert térben és időben messzire esnek. Térben szanaszét szórva tanyákon, kis falukban, városokban, üzemekben, még akár Budapesten is, de egymástól is nagy távolságnyira, .a művelődéstől is sokszor igen távol kiabálják egymást, hiszen hiába szaporítjuk a művelődési alkalmakat és lehetőségeket, valamennyien még sokáig nem férnek be a férőhelyekre a művelődni vágyódok. Időben pedig elmaradtak jócskán, a legtöbbje még a XVI. és XVII. századfordulón valamikor. De a mondanivalójuk nem maradhat elmondallan mégsem s azért vagyok itt most a képviseletükben, hogy az ő hangjukat hallassam, olyanformán, ahogy nekik .kellene hallatniuk. Arról van szó, nem többről és nem kevesebbről, hogy mikor pályátokat Bartókkal együtt futni kezdettétek, a magyar nemzet néma volt és siket. Néma volt, hiszen hiába próbálta más nemzeteknek eldalolni, elmuzsikálni szíve-lelke hangjait, a többi nemzetek nem hallottak ebből a vallomásból egy árva hangot sem- nem úgy hatott a produkció rájuk, mintha az, amit hallanak, érdemleges zene volna. Siket is volt a nemzet, mert hiába muzsikálták a többi nemzetek, a mi népünk nagy egyeteme nem hallott abból egy röpke ütemnyit sem. Nem úgy hatott a produkció rá. mintha az, amit hall, érdemleges zene volna. Idehaza az alsó és felső rend társadalmi osztályai között hasonló volt a helyzet. Hasztalan dúdolta dalait, fújta furulyáját a szegényember, sem a nólaszó, sem a furulyaszó nem hallatszott el a Zeneakadémiáig. Igaz, hogy a Zeneakadémia is hasztalan iparkodott szerlesugározni az ország valamennyi tája felé a magasrendű zenét, nem rezonált rá a nemzet egyeteme. Urak és parasztok egyszerre voltak egymásra nézve siketek és némák. Akkor jöttetek ti ketten. Te, Kodály Zoltán négyféle ajándékkal is jöttél. Füleket gyógyító fülfűvekkel, ajkak zárait felolvasztó eleven szenekkel és azóta hallani kezdenek a siketek és megszólalnak a némák. Elsőül a némely részében háromezeresztendősnél is öregebb sok-sok régi parasztnóta bizonyult igen áldott hatású, jó fülfűnek, mert a pentaton, kvintelő, izometrikus sorok hallatára egy idő óta megint különbséget tesz a magyarság a zenei hang meg a lármahangok között, pedig milyen halálos közöny borult már rá megelőzőleg. 397
