Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-07-01 / 7. szám

valója? Az, hogy a papleány hozzámegy a nagyszerű és életerős parasztlegényhez és hogy a magyar falu ,világában a paraszt és értelmiség egymásra talál. S tudjuk, hogy ez nem igaz. Lehettek kivételek, de abból nem derűs, napfényes élet származott, hanem a magyar valóságot sokkal hívebben kifejező Darvas József-féle „Szakadék“. Ezek a közérthető és mintha művészetnek feltűnő giccsek itt uralkodnak közöttünk s ezekben tulajdonképpen az elmúlt évtizedek dzsentri és dzsentroid világa uralkodik tovább kulturális téren, amikor már politikai és gazdasági hatalma megszűnt. S ahogyan a dolgozók politikai és gazdasági hatalmának megerősítéséért erős küzdelmet kellett folytatnunk a reakciós erőkkel, úgy itt is erős küzdelmet, kultúrformdalmat kell indítanunk a szellemi reakció e hagyatékának megsemmisítésére, szellemi életünkből való eltüntetése érdekében.

Számtalan példát lehetne idézni a giccs hazug világára. A ponyvaregényt, amelynek alaptörvénye, hogy a gépírónők bankigazgatóhoz mennek férjhez, filmeket, amelyekben a törekvő munkásból végül is kapitalista lesz, de mindegyiknek ez az alapvonása: hazug világot ábrázolni a művészei közérthető eszközeivel) s a tömegekben azt a hitet kelteni, hogy minden rendben van.

3. A magyar értelmiség egy része s nem is a rosszabbik része, a két háború között kiutat keresve a nép felé fordult. A nép sorsa iránt érdeklődött, a mozgalom a 30-as évek elején szociális forradalmi jellegű volt, de mivel szociális és társadalmi téren nem tudott megvalósulni, a népi irodalom és népi kultúra területére korlátozódott. A harmadik szellemi hagyatékunk, amelynek egyoldalúsága ellen éles küzdelmet kell indítanunk, az a felfogás, mely a kultúra termékeit a paraszti élet területére korlátozza. A paraszlélet jellemző vonásait, formáit, művészi, sőt logikai megnyilvánulásait is örök törvénynek tartja. Ezzel szemben az igazság egyrészt az, hogy a népi-paraszti művészetben meglévő világ egy tűnőben lévő feudális társadalmi rendszert tükröztél. így a népi játékokat nem tekinthetjük valami csodálatos, végső-tökéletes megfogalmazásnak, hanem egy feudálisán kötött világ alkotásainak. Másrészt a népi kultúra formanyelvében, költészetben, zenében, énekben, táncban olyan alapelemeket kapunk, amelyeket új, korszerű tartalommal megtöltve új, haladó kultúrát alakíthatunk ki a fentebb vázolt izolált-kevesek számára szóló és hazug, giccses termékekkel szemben. Ez az új kultúra a népi formákban társadalmunk új törekvéseit kell kifejezze, új szocialista, humanista tartalmat. Akkor nem fog a népi irodalom sem elszigetelődni, szektánssá válni, mint például Sinlta István, aki még mai verseiben is tegnapi tartalmakat mond el: a magyar élet tegnapi perspektívádon valóságát. Űj alkotókra, költőkre, művészekre van szükség, akik az új, demokratikus magyar élet fejlődő, haladó valóságát fejezik ki széles tömegek számára is megragadható formákban. Alkotók és nép egymásratalálása mindkettő / gazdagodásával jár és demokráciánk fejlődése szempontjából nagyon fontos feladat.

, K. Nagy István

396