Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-07-01 / 7. szám
sági. és politikai körülmények között más eszmék és művek, más formák érvényesek és az „örök értékek“ csak, mint elmúlt korok történeti jelenségei szemlélhetők II. . Különösen érvényes ez az utóbbi megállapítás arra a kultúranyagra, amellyel az előadásom elején körvonalazott művészi-szórakozási területen van dolgunk A kultúra szellemtörténeti felfogása azzal, hogy a szellem és anyag, a művészet és termelés világát szétszakította, a haladó kapitalizmus osztályellentéteit tükrözte. A szellem világa, a szellemi értékrend e felfogás szerint csak a kevés beavatottaké lehet, a tömeg, a közönséges ember úgy sem tudja az értékeket magáévá tenni sőt a tömeg beáramlása, ^lázadása“ veszélyezteti a szellem sajátos, elfinomult világát. Nyilvánvaló, hogy itt a szellem egyoldalú kisajátításáról van szó s éz a kisajátítás és a társadalom művelt beavatottakra és beavatotton tömegre való tagozása a kapitalista társadalom szellemi vetülete. A magyar szellem múltjából ránkmaradt kultúr anyag különösen jellemzően bizonyítja az osztály társadalomnak elszigetelő, kisajátító vonásait. Ez a kultúranyag nagyjából három csoportra osztható: 1. A magyar szellem alkotói, írók, költők, művészek a magyar társadalom osztálytagozódása következtében mindig csak szűk közösség számára alkottak. A nép széles tömegei ki voltak zárva az ország gazdasági és szellemi életéből és ezzel az alkotók el voltak zárva a nép széles tömegeitől. Ez a helyzet rányomta a maga bélyegét alkotásaik tartalmára és formájára egyaránt. Irodalmuk és művészi alkotásaik formanyelve, szimbolikája kevesek számára szól, nehezen közelíthető meg. Ez a megállapílás néhány költőnk és művészi alkotónk kivételével általánosan érvényes. Nagyon kevesen találták meg. alkotásaikban azt a ragyogóim átlátszó formanyelvet, aszociációs világot, amit Petőfi Sándor költészete mutat. „Bánk bán“, „Az ember trádégiája“; Ady lírája; de még József Attila költészete is népünk széles tömegei számára megközelíthetetlenek. Kíséreljük csak meg József, Attila egyik legszebb versét, „A Dunánál“ címűt elemezni. Azonnal látjuk, hogy milyen bonyolult gondolat- és aszociációrendszer talált itL kifejezésre s különleges előadóművészet szükséges, hogy ezt széles tömegekkel is meg tudjuk értetni. 2. A magyar oszlálytársadalom európaizálódása kapiializálódást jelentett és ez a szellemi szakadékot egyrészt még jobban elmélyítette, a beavatottak kultúrtermékeit még érthetetlenebbé bűvölte a tje nem avatottak részére, másrészt a „tömeg“ számára ipari termekként gyártotta az olyan müveket, amelyek úgy tűntek fel, mintha ,.művészeti“ alkotások lennének. irodalomban a giccs, énekben és zenében a sláger és „könnyű“ zene. az egyyeleg világa ez, a képzőművészetben a lila hóba burkolt édeskés naplemente, szirupos csendélet. Ezek a termékek ma is itt élnek közöttünk és tudjuk, igen nagy közkedveltségnek örvendenek. Hogy mit jelent ez a látszatművészet, legjobban egy konkrét példán mutathatjuk be. Zilahy Lajos „Süt a nap“ című darabja szabadszín játszóink kedvelt műsorszáma. Miért? Mert derűs, vidám, napfényes világot mutat s azonkívül a szerző jól ismeri és alkalmazza a színpadi hatás, a jelenetek felépítésének minden eszközét. De ez a mesterségbeli fölényes tudás egy nagy társadalmi hazugságot takar. Mert mi a darab mondani-395
