Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-07-01 / 7. szám
A MŰVÉSZI NEVELÉS PROBLÉMÁI i Az oktatás és tanulás mellett a felnőttek művelődésének másik nagy területé az, amelyet jobb híján a legtágabb értelemben vett művészeinek nevezhetünk, azonban ha laikusokat kérdeznénk meg e terület felől, ők bizonyára szórakozásnak neveznék. Szépirodalmi könyvek olvasása, szabadszínjátszás, ének, zene, tánc, bábjáték, képzőművészeti alkotások; képek; szobrok, épületek szemlélete, hangversenyek, műsoros estek: mindez az életünket ezer szállal szövi át s a felszabadulás óta lázas tevékenység tapasztalható ezen a területen. Nagy jelentősége van ezeknek a ,,művészi“ alkalmaknak a demokrácia szellemi építésében, éppen azért nagyon fontos feladat, hogy ezen a területen is tervszerű munkát végezzünk. Mielőtt az egyes problémák megvizsgálásába kezdenénk, szükségesnek látszik, hogy a kultúra fogalmát megvizsgáljuk, mivel az alapelvek tisztázása után könnyebben eligazodunk a gyakorlati kérdésekben is. Az a kultúra-felfogás és szemlélet, amit szellemi örökségként hoztunk magunkkal a felszabadulás előtti időből, magán viseli az elngomás korának bélyegét. Az értelmiségünk köztudatában lévő kultúra fogalom egyoldalúan szellemtörténeti jelenségként kezeli a kultúrát. Vagyis kettészakítja az ember szellemi és anyagi világát s a kultúra jelenségeit egyoldalúan a szellem területére korlátozza. Az anyagi világot, a termelést és annak technikáját, mint alacsonyabbrendűt kizárja a kultúra területéről. Ennek a felfogásnak megfelelően „kultúránk“ is egyoldalú. Értelmiségünk vezető rétegé, amelyik műveltségével benne élt a kor európai viszonylataiban, egyoldalúan irodalmi, zenei, egyszóval művészeti-szellemi érdeklődésű, természettudományos műveltsége jóformán semmi. Érdeklődésének ez az egyoldalúsága természetesen még jobban növeli a közte és a fizikai dolgozók közt tátongó szakadékot. Ezzel az elmosódó, egyoldalúan szellemi kulturáltságú réteggel szemben állanak az egyoldalúan szakmai műveltségű szakemberek, akiknek zárt szakmái világából nem nyílnak ablakok a szellem egyéb területei felé Az első feladatunk tehát, hogy új kultúra-fogalmat alakítsunk ki, amelyik magában foglalja az ember szellemi és anyagi világát, a termelés technikai vonatkozásait éppenúgg, mint a zene vagg költészet alkotásait és az azokkal való élést. Oktatómunkánkban is meg kell találnunk a kellő egységet s a földművelés, a termelés gyakorlati kérdéseit, a természettudományos műveltség alapelveit össze kell kötnünk a művészi-szellemi élet megnyilvánulásaival. A fentebb vázolt és szellemtörténetinek nevezett kultúra-fogalmunknak van egy másik sajátossága is. Ez pedig az, hogy a kultúrát a konkrét kortól és társadalomtól elvonatkoztatott szellemi értékrendnek látjuk. Mozdulatlan, örökkévaló és minden körülmények között érvényes .világnak tartjuk. Ezt a felfogást nevezzük antidialekükusnak. Valójában a kultúra, mint minden emberi életmegnyilvánulás, korhoz és társadalomhoz kötött, állandóan változó, alakuló történeti jelenség, változott társadalmi, gazda-394
