Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-07-01 / 7. szám
útjára indítjuk cl .az «gyedeket. Nevelő munkánk csak akkor értékes és eredményes, ha egyént és tömeget együtt lendít előre a fejlődés, a társadalomépítés útján. S ezt az eredményt csak szervezett keretekben érhetjük el. 3. A révfülöpi konferencia azzal is igyekezett új távlatba állítani a szabadművelődés munkáját, hogy új értelmezését adta a kultúrának. Eszerint a kultúra az anyagi és szellemi kultúra egységét jelenti, a munka és életvitel kultúráját. Ez a kultúra áthatja a munka folyamatát, s a mindenki számára biztosított szabad idő megteremti az élet anyagi, szellemi és egészségi feltételeit. Nyilvánvaló, hogy a kultúrának ez a széles értelmezése a szabadművelődési tevékenységet kiterjeszti az élet egész területére. Nem kétséges, hogy a gyakorlati hasznú ismeretek közlése, a képesség, készség, ügyesség kifejlesztése, a lelemény felszabadítása elsőrendű szolgálat mind az egyén, mind a közösség szempontjából. A legtöbb ember számára aligha is végezhetünk jelentősebb nevelői szolgálatot annál, mint ha képessé tesszük őt az életben való jó megállásra és mozgásra. De nemcsak az egyén számára jó és hasznos ez a szolgálat, ugyanúgy hasznos a közösség számára is. (lásd: „Adalékok az érdeklődés lélektanához^ c. tanulmányt. Ci Szántás 1947 november, 622 1.) Ezért kell fájlalnunk, hogy a szakmai művelődés intézésének nálunk jelenleg nincs meg a központi szerve. És ezért jelentős az a kezdeményezés, amelyet az Országos Szabadművelődési Tanács indított el a tárcaközi bizottság megszervezésével. A magyar tömegművelődés döntő fontosságú kérdése: sikerűbe az iskolánkívüli művelődés nagy koncentrációja, gazdaságossá tétele, még határozottabb és konkrétebb megfogalmazásban: a szellemi tervgazdálkodás megszervezése. Mi ennék a szellemi tervgazdálkodásnak a lényege? Az, hogy kultúrmunkánkat úgy kell irányítani és megszervezni az egész vonalon, hogy az célszerűen és gazdaságosan támogassa, szellemileg alátámassza az új Magyarország gazdasági, politikai és társadalmi építését. A puszta koncentráció tehát nem eíég. Nem elégséges a gazdaságosság szempontjainak érvényesítése sem. A szellemi tervgazdálkodásnak kapcsolódnia kell a gazdasági, társadalmi és politikai újjáépítéshez. Ez a nagy cél szorosan megszabja a kultúrprogram menetét és ütemét. Munkánkban sürgősségi és fontossági sorrendet állapít meg. Ebből a szempontból folytathatunk elsőrendű, közömbös vagy henye tevékenységet A demokrácia századok mulasztását pótolva s háborús romokon egy gyökeresen új társadalmat akar felépíteni. Üj gazdasági renddel, új politikai felfogással, új szellemben. S most tervet dolgozott ki arra, hogy ebben az irányban határidőn belül elvégez bizonyos feladatokat. A ten' csak akkor sikerülhet igazán, ha a kultúra eszközeivel tudatosítjuk a tömegekben a történelmi és politikai helyzetet, felfedjük a terv értelmét és jelentőségét, továbbá ha tervszerű oktató és nevelő munkával, művészi élmények ébresztésével minél több embert teszünk alkalmassá arra, hogy ennek a . tervnek, a társadalom újjáépítésének jó, alkalmas és lelkes munkása legyen. A nagy munkakórus részére kell most megalkotni a munka műsorát. És mégtalálni hozzá a megfelelő dirigenseket. Ez a szabadművelődési munka legfőbb szervezési problémája. Gombos Ferenc 393
