Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-07-01 / 7. szám

alkotó elem alakította ki a közvéleményt. Sőt, tovább megyek. Benne foglaltatott azoknak a múltja, jelene és jövője is, akik időközben kapcsolódtak be a mi közösségi életünkbe s ez a körülmény védte meg a közvélemény kialakulását a sovinizmus nyavalyájától. Ha csupa közösmullú ember lett volna jelen, nehezen bontakozhatott volna ki a pánik-hangulatból, hiszen az eddigi elnyomás és í'élrenevelés is csak azért sikerülhetett, mert a negatív erők közt nem kis lenyűgöző ereje és szerepe volt a hangulati kötelékeknek. Ferenc József utolsó háborújában, 1911-ben, de meg most is a Hitler háborújában erősen növelte a pánikot, hogy az uszító jelszavak állandóan a „mi“ háborúnkat, a hazát meg a magyar becsületet, tehát csupa hangulati velejárót emlegettek. A pánikból ott lelt egészséges közvélemény, ahol a sok összevisszahányt forma eredeti helyére került, világosan megtetszett, mi a „mienk“, mi nem, mi a haza a maga kendőzetlen valóságában és mi a becsület. Az összevissza formák alkotta formátlanság szerves formarendszerré egyszerűsödött és tudatosult.

Hogy milyen igazán formátlanság a pánik és formarendszer a közvélemény, az is mulatja, hogy a táborban lassanként valóságos forma-éhség tört ki. Ennek a formaéhségnek kétféle sajátos megn3Tilatkozása vált különösen árulkodóvá. Először is: klasszikus művészi élményeket igényelt. Másodszor: alapvető formális elemekre tört. Azaz magyarra léve e szavak: feltűnően sóik pentaton nótát énekeltek és ha lehet, még több József Attilát, Adyt, Móriczot, Mórát, Mikszálhot olvastak. Marx és Lenin műveit azért nem említem, mert ezek a müvek már értelmi képzésükre szolgáltak, de itt is szeretnék rámutatni arra, hogy brossurák helyeit a nagy műveket igényelték inkább s ezek közül is kizárólag a klasszikussá magasodott szerzők műveit. De természetes sorrend szempontjából — szerintem legalább — jobban is van ez így. Ami az emberiségre legelőször hatott elhatározólag, hadd érje a mai embert is légelőször, mint elhatározásra késztő szellemi energia.

Ahogy a formák kialakultak s a közvélemény megszilárdult, az érzelmi természetű problémák, azt lehetne mondani: önmaguktól, de legyünk szigorúabbak: egészen könynyen és gyorsan megoldódtak. Azoknak, akik XX. századbeli feladatukul azt ismerték el, hogy osztályöntudatos polgárokból osztályharcos munkásokká fejlődjenek és váljanak (hasonlóan, mint ahogy XIX. századbeli eleik nemtelenekből, alsó- és felsőrendiekből polgárokká fejlődtek és váltak), nem. látták már a marxizmust, leninizmust mumusnak, hanem nagyszerű lehetőségnek, a dialektikus-materializmust meg ugyancsak nagyszerű módszernek s abban sem láttak vallásellenes cselekményt, ha Istent és a többi theológiai fogalmat kiiktattuk a természet- és társadalomtudományos terminológiából, mint amik itt nem mondanak semmit, el-389