Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-07-01 / 7. szám

nik, sem a közvélemény nem életérzésbeli, hanem kedélyéletbeli reakció, valamelyes köze azért mindakettőnek van az életérzéshez. Olyasfajta, mint mikor fizikai rosszérzést pszichikai ok vált ki néha. Ezeknél is érzelmi okok váltanak ki életérzésbeli rossz vagy jóérzést. Mi is megérezlük, hogy legsürgősebb feladatunk rávezetni a társaságot arra az alapiényre, hogy sem oka, sem joga nincs rosszul éreznie magát, mert nem rossz dolog történik vele, hanem jó.

Egyenesen megható volt például, milyen gyorsan rádöbbent szinte kivétel nélkül mindenki, hogy sem érzelmei, sem megállapításai, sem szándékai nem hitelesek, hiszen deformálódott egyéni és közösségi életmegnyilvánulásokból fakadóak. Abból, hogy az itt jelenlévő idősebb évjáratúak közül többen a szent korona tanát kapták annak idején történelmi tételnek érettségi vizsgájukon, egyáltalában nem következik az, hogy a királyság a legjobb államforma. Abból, hogy ugyanezek az évjáratok többé-kevésbbé Ady ellen hangolódtak a középiskolában, szintén nem következik sem az, hogy -Ady nem nagy költő, sem az, hogy ők most már dönténi hivatottak afelől, milyen a jó és milyen a rossz vers. Az ellenben igen is következhetik, hogy egyiköjükmásikójuk azóta, mióta kikerült az iskolából, valahogy, maga se tudja hogy, megtanult tisztábban látni. Látja például, hogy a földkerekség népeinek tendenciája kifelé tart a monarchikus és befelé a republikánus államformákból, respektive államformákba. Megszerette esetleg Ady Endre költészetét. Most aztán tétován tekint erre, arra, egészen addig, míg ez a probléma foglalkoztatni nem kezdi: kiknek miféle érdekei parancsolták, hogy engem sok ezer társammal félreneveljenek? Jellemző a szomorú emberek hirtelen támadt jókedvére a tétel humoros formájú megfogalmazása: valamennyien fazék-emberek vagyunk, hasonlóak a régi török nagyurak fazékban elnyomorított testű, szakállas törpéihez, még csak nem is az imperializmus, hanem a feudalizmus, a kapitalizmus és az imperializmus áldozatai. A XVI. században még tépést tartottunk a művelt világgal, a Dózsa forradalma egyidős a németországi parasztfoi’radalmakkal, a reformáció mozgalma is idejében és hatékonyan jutott el hozzánk, de azóta elmaradtunk a fejlődésben. 400 év óta most először haladunk ismét az emberiség élén járók társaságában, tartva az ütemet és az iramot. Ez pedig netn< rossz, hanem jó.

Csak! az ásványok kristályosodnak olyan pillanat alatt, mint amilyen gyorsan e táborban a pánik megszűnt és egészséges közvéleménnyé változott át. Rendkívül pontosan mutatta, hogy a közvélemény nem a jelenben, nem könnyen és nem művi úton készül.-Ebben a fordulatban egyformán benne van 400 esztendős beteg állapot rekonvaleszkáló kedve, 400 évnél régebbi egészséges tendencia folytatódni akarása, a jelen tisztult helyzet és a jövő programja. Ez a négy

388