Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-06-01 / 6. szám
IRODALOM ÉS KULTÚRA LUKACS GYÖRGY: Uj magyar kultúráért (Szikra). A le «gyakorlatibb dolog az elmélet s csak elvileg tisztázott látással lehet hasznos gyakorlati mimikát végezni — ilyesféle gondolatokkal teszi le az ember Lukacs György cikkeinek és előadásainak úi gyűjteményét, amelyben főként a magyar irodalmi élet újabb jelenségeit, kérdéseit vizsgálja s kalauzol el bennünket a szabadművelődésnek is éppen időszerű problémái közepette, a helyes irányba. Mi köze van irodalmunknak s általában a művészeteknek, az élet művészi eszközökkel absztraliált képének, az élt élet véres valóságához?, kérdezi újra meg újra s e főkérdéssel kapcsolatban fölvérzenek sorra a nagy sebek: a ..tragikus“ magyar sorslátás, a magyar filozófia hiánya, a .Jiépi“ irodalom és az úgynevezett „városi“ irodalom ellentétpárja, a realista vagy absztrakt és szürrealista művészet vitája, magyar glóbusz és európai horizont, az „egyéni“ és „közösségi“ művészeti vetületei, slb. Lukács György, a valóság elvének nagy esztétikusa, elvéhez híven „napi csomagolásban“ hozza elénk a fenti kérdéseket. Alkalmi jellegű cikkekben fejtenek az éppen, időszerű kérdések lombos problematikájú filozófiává, emberi magatartásunkat irányító, mozgató elvekké, A 47-ben százéves „Toldi“ kapcsán például együtt vívódhatunk a századvég alakulásában lalajtalanná vált Arannyal azok ellen az erők ellen, amelyek akkor, a „tiszta“ művészetbe kényszerítették a költőt, a társadalomalakító tartalmi mondanivalók elkiáltása helyett. Íme: az önmagáért való forma és a társadalmi változást szuggeráló tartalom viszonyának esztétikai kérdése, mely egyszerre aktuális a „Toldi“ centenáriumának' alkalmából ,s mai irodalmunk megítélése szempontjából. A, magyar filozófia hiányáról — ugyancsak Mikszáthot emlegetve, mint Karácsony Sándor „A cinikus Mikszáth“ c. tanulmányában — a Kommunista Párt akadémiáján tartott szintén egészen gyakorlati célú előadásában értekezik Lukács György. Rámutat arra, hogy az eddigi magyar társadalom, mikor nem engedte világosan feltenni és megválaszolni saját léte alapkérdéseit, voltaképpen a magyar filozófiát nem engedte létrejönni. Ezzel a történelmi jelem zéssel egyúttal .társadalom és kultúra alakulásának valóságos összefüggését is világossá teszi a tanulmány. S így tovább, valamennyi cikke napi aktualitás és örök kérdés egyszerre. Valamennyi művészet — s így a többi közt az irodalom is — a való élet kiábrázoll képe. így a gyakorlati társadalmi és politikai ideológiának is megvan a maga művészeti vetületű: az esztétika. Annak a társadalmi ' kérdéseinkben helyesen tájékozódó embernek tehát, aki a művelődés művészeti vonalán sem akar önmagával ellentétbe jutni, örömmel ajánljuk figyelmébe alapvető tájékozódásul Lukács Györgynek „Irodalom és demokrácia“ című tanulmánykötete ínellett ezt az új könyvét is. Szatlimáríj Lajos. BENEDEK MARCELL í Délsziget avagy a magyar irodalom története (Oj Idők). A fínomtollú, mélyérzésü irodalomtörténésznek ez a könyve vagy húsz évvei ezelőtt jelent meg; már akkor csodáltuk finom megfigyeléseit, éles kritikai érzékét, • a magyar írók és müvek hallatlan szeretetét. Igazi tanár munkája: még irodalomtörténetben sem állja meg, hogy formaszerint is ne tanítson; hiszen az egész könyv regényes történet is, hajótöréssel, izgalmas eseményekkel és ezeknek az eseményeknek keretében bukkan fel azután az öreg professzor alakja, aki annyi megértéssel, szeretettel és állhatatossággal magyarázza társának az irodalmat. Húsz év után újra megjelent a könyv s jó tulajdonságaiból mit sem veszített. Könnyedsége, finomsága, határtalan rajongása a magyar irodalom iránt ma is megható. De ma már észrevesszük hiányait is: a szemlélet alapjában véve nem tisztázott, az arányok eltorzultak, az irodalom társadalmi háttere nem mutatkozik meg, az írók valami magányos, külön szigeten élnek, függetlenül mindentől, ami körülöttük történik. Oldalszámra sorolhatnánk fel 378
