Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-06-01 / 6. szám
/ azokat a helyeket, ahol a kitűnő skerző irodalmi érzéke már nem tudta magáévá tenni a mi elképzeléseinket. Petőfi értékelésében éppúgy nem értettjlnk vele egyet, mint Herczeg Ferencében vagy József Attiláéban. Mindezen pedig a könyv végén levő függelék sem sokat segít. sz. KINCSEINKBŐL FAZEKAS MIHÁLY: összes verse (Illyés Gyula bevezető tanulmányával, Fehér Holló kiadás). Ludas Matyi (Baróti Dezső előszavával, Űj Magyar Könyvtár 24. sz., Budapest Könyvkiadó). Fazekas Mihálynak nem sikerült életében, hogy elismert költő legyen. Katonának, presbiternek, füvésznek, csillagásznak, jóbarátnak jól bevált. De a Kazinczy által irányított irodalmi kritika átok alá vette a többi debrecenivel együtt. Ma már nevetnivaló, milyen kifogásokkal tagiózta le zseniális " kortársáit a fáradhatatlan irodalmi vezér. „Ludas Matyi“-t nem is kell újra felfedezni, kéziratos elterjedése óta egyfolytában állandó a sikere, aki verses formájában nem ismeri is, meséjét pontosan tudja. Fazekas lírai versei ritkábban bukkannak föl a nagyközönség tudatában, de azért van három közismert köztük: „Nyári esti dal“, „Hortobágyi dal1' és „A korán • jött esőhöz“. A mostani teljes kiadásból megismerhetjük többi szép versét és műfordítását. Összes versének ezt az új kiadását híven és pontosan állították öszsze az eddigi közlések alapján. Egyetlen verséről van csak kétségünk, hogy Fazekasénak tekinthető-e. Itt „Csokonai és Földi“ címmel szerepel, S. Szabó József 1908-as közlésére való hivatkozással, viszont a Harsányi és Gulyás-féle 1922-es Csokonai-kiadásban is benne van, tizenhat sor híján. A vers egyes részletei olyan világosan emlékeztetnek „A lélek halhatatlanságáéra, hogy nehezen lehet Fazekas müvének hinni, legfeljebb úgy, hogy Csokonai versének ' kegyeletes megtoldása. Ha a mostani kiadó meg van is győződve Fazekas szerzőségéről, a jegyzetek között említeni kellett volna, hogy milyen okokból származott a meggyőződése. Az *,Űj Köriyvtár“-ban kiadott Ludas Matyi szöveg' is pontos, de kár, hogy a szedéstükör kicsi és majdnem minden sort derékba kellett törni. Illyés Gyula az „Összes versek“ elé vallomást írt arról, hogy gyermekkora óta mennyire szereti f azekas Mihályt. Baróti Dezső a Ludas Matyit komoly szellemtörténeti korképpel vezeti be. Varr/ha Balázs MIKSZÁTH KÁLMÁN: Beszterce ostroma (Révai). A „Beszterce ostroma“ Mikszáth nagy regényei közül is a legszínesebb — nem véletlen, hogy belőle készítették az első nagy magyar filmet a felszabadulás óta: írja a kiadó a borítólapon. Vagyis a remekmű kénytelen a publikum előtt egy gyöngén sikerült filmre hivatkozni, mint előkelő rokonra, hogy bebocsátást nyerjen a divatos könyvek jó társaságába. Sebaj: fő, hogy Mikszáth megvesse a lábát. Mi jellemzi a remekművet? Az, hogy a benne rejlő társadalmi, erkölcsi, egyszóval emberi mondanivaló kibogozhatatlanul össze van nőve a mű tulajdonképpeni anvagáyal, minthogy azzal együtt született meg — nem pedig már előre készen állott s csak a „művészi feldolgozásra“ várt. Éppen azért remekmű a remekmű, mert mondanivalója egyetlen. Ha nem így volna, alig különböznék azoktól az izgalmas történetektől, amelyek azzal fejeződnek be, hogy hajhullás ellen Leton hajvizet. . . Próbáljuk meg mégis föltenni a kérdést: mit mond Mikszáth a „Beszterce ostromáéban? Vájjon a XIX. századvégi hóbortos várúr anakronisztikus középkor-imádatán át akai bemutatni az író egy egész anakronisztikus osztályt? Igen... De valahogy úgy, hogy közben azt érezzük: azok, akik olyan jót mulatnak a bolond Pongráczon, a talpraesett nagy svihákom, a családi öregharangot áruló, parasztok tyúkjaira vadászó Behenczyek — valójában még anakronisztikusabbak, mint a vágvölgyi Don Quijote .. . Mészöly Dezső 379