Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-06-01 / 6. szám

TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA

KOCZKÄS GYULA: Az ember és tudománya -(Béta).

A magyar tudományos élet számos, külföldi viszonylatban is elsőrangú természettudóssal ajándékozta meg a világot. A magyar nép tele van a természet iránti mély érdeklődéssel, egyszerű gépei és eszközei a' természettudományok csodái. Mikszáth Kálmán írja egy helyen, hogy az 1830-as években erre járt egy angol utazó s nem győzte csodálni a kerti ajtók kilincseit és egyéb falusi szerszámokat s megállapította, hogy népünk olyan egyszerű megoldásokat talál, amilyenekre ők nem képesek. Ha a magyarságnak meg lettek volna a megfelelő gazdasági lehetőségei, zseniálisabb gépeket tudott volna alkotni, mint a nagy nyugati országok. Mégis, hiába voltak nagy felfedezőink, hiába vannak népünkben nagy képességek, ,az elmúlt korok helytelen, sőt bűnös kultúrpolitikája következtében talán Európa egyetlen országában sem volt olyan gyenge a tömegek természettudományos képzése, mint nálunk. Az Országos Szabadművelődési Tanács megalakulásakor programjába iktatta s azóta sokféleképpen is szolgálja a széles tömegeknek természettudományos ismeretekkel való felszerelését, a modern világkép kialakítását. E munkánkban eleinte mint külső segítőtárs, később mint Elnöki Tanácsunk tagja igen intenzíven vett részt a természettudományok jogaiért folytatott küzdelem egyik leglelkesebb és legnagyobb sikerű harcosa: Koczkás Gyula.

Legújabb művében azt akarja megmutatni, hogy a különböző felfedezések, a technika eszközei miként hatottak a társadalom fejlődésére és egy-egy nagy felfedezés hogy alakította át az emberiség egész kultúráját- Könyve nem összefüggő fejezetekből áll, hanem kiragadja a természettudományok, illetve inkább csak a fizika legfontosabb problémáit és legjelentősebb felfedezéseit. Az iránytűről, az időmérésről, a puskaporról, a könyvnyomtatás és a humanizmus, a szövőgépek és a kapitalizmus viszonyáról, a gőzgépről, a technokrácia' és az elektromosság kérdéseiről, rádióról, távolbalátásról és az atom világáról mesél, de sokkal többet ad, mint amennyit a fejezetcímek sejtetnek. Az iránytű feltalálásával kapcsolatban végigmeséli a hajózás történetét, a hajózásnak a kereskedelemben való jelentőségét, rámutat végül arra is, hogy az iránytűnek a légi közlekedésben is milyen nagy szerepe van s ezzel tulajdonképpen ez a fejezet — bár sokszor távirati stílusban — de mégis az egész közlekedés törlénetévé bővül. Az egész könyv tulajdonképpen a fizikus szemszögéből végigtekintett művelődéstörténet. A fizikus művelődéstörténete nemcsak tárgyánál fogva különbözik más történelmi munkáktól, hanem belső felépítésében is. Rengeteg tényt és érdekesebbnél érdekesebb adatot közöl, ez a sok tény szemfényvesztő elméletekhez szokott olvasóközönségünkben bizonyára felkelti a vágyat a szolidabb ismeretek után. Epilógusa néhány szóban igyekszik összefoglalni mondanivalóját Bár bizonyára rövidsége miatt nem minden tétele eléggé átgondolt és indokolt íilozófiailag, mégis oly fontosak, hogy ide írjuk sorban egymás után: a kritikai szellem kialakítása a természettudományokon keresztül történhetik a legkönnyebben, — a jövő embere a szélesen és mélyen megalapozott tudású szakember, aki egyben az őszinteség embere is, — az egyszerre száz és ezer laboratóriumban folyó ellenőrző kísérletek kényszerítik is a természettudóst az őszinteségre és a becsületességre, — a múlt századi gőgös természettudomány helyett a modern természettudomány alázatra, de egyben határozottságra is nevel, — a természettudományok mindig siettették az emberiség fejlődését, a bajokért sohasem a technika felelős, hanem az emberiség, amely nem tud lépést tartani társadalmilag a tudománynyál, — a természettudományok nevelő értékének egyik legfontosabbika a közösségre nevelés, a kísérletezés,, a laboratóriumi munka szükségszerűen kifejleszti a mindenkiért mindenkivel elvét, — mindezek alapján a természettudományok kérik a nevelésben a nem egyetlen, de az első helyet, a primus inter pares szerepét.

376