Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-06-01 / 6. szám
igények, a talaj adottságai, a szállítási lehetőségek, a tőke, az emberi és gépi munkaerő leggazdaságosabb kihasználására. Ezt a gazdasági képet politikai összefüggéseivel teszi teljessé Veres Péter. Kifejti, hogy az állam központi irányító tevékenysége- s az egyes ember szabad munkája, vállakozókedve egyaránt nélkülözhetetlenek és egymással nincsenek ellentétben, hanem kölcsönösen kiegészítik, igénylik egymást. Megmutatja azt is, hogy a parasztember életmódja s ennek következtében életfelfogása különbözik a gyári munkásétól (főleg a tiszta racionalizmust s a nagyüzemi termelést illetőleg), de a kétféle termelési 'm,ód gazdaságilag harmonikusan összeilleszkedhelik a népi demokrácia államrendjében. A fejlődés egyébként is egyhíti ezeket a különbségeket (pl. a mezőgazdaság gépesítésével és „tudományosabbá“ tételével), annyira mindenesetre, hogy a két réteg közti idegenkedés eltűnhessen. Osztályharcukban is egymásra vannak utalva, ha kétfélék is kelten. Nemcsak a magyar demokrácia eddigi eredményei mutatják ezt, hanem azok a mindkét félre szomorú példák is, mikor egymás rovására akartak kiegyezni az uralkodó osztályokkal (többek között éppen az ellenforradalmi Magyarországon is). Kövendi Dénes SOMOGYI IMRE: Kertmagyarország felé (Püski). „A gazdasági élet átalakulása nélkül el sem lehet képzelni az új élet kialakulását“ — ez a megállapítás ált feltűnő szedéssel Somogyi Imre könyvének első fejezetében. Ennek jegyében indult útnak az író a harmincas években faluról falura, tanyáról tanyára, hogy a népi Írók elsősorban kulturális jellegű mozgalmát gazdasági helyzetjelentéssel és tervelgetéssel alapozhassa meg és fejleszthesse tovább. Ez a mostani a könyv harmadik kiadása. Szokatlan dolog ez elsősorban szakirányú s méghozzá mezőgazdasági jellegű írásnál. Azt mutatja, hogy Somogyi Imre kutatásai nemcsak önmagukban jelentősek, nemcsak országos méretű gazdasági tervek kialakulásának voltak fontos tényezői, hanem eljutottak az olvasókhoz is. A harmincas évek derekán főbenjáró bűnnek számított pedig az igazság megírása. Hát még, ha emberek tízezrei fogadták magukba! A „Kertmagyarország felé“ érdeme éppen abban áll, hogy a feudálkapitalizmus legsötétebb éveiben ’ vetette föl a magyar mezőgazdaság földreform utáni kérdéseit. Mert a földreform itt már is nem probléma. Szükségszerű dolog, s ezért el fog jönni. De mi lesz a nagy osztás után? Akkor, amikor a parasztok már saját életszínvonaluk emelése érdekében térhetnek rá a belterjes gazdálkodásra? Erre a kérdésre ad feleletet — ha mai szemmel nem is mindig helyesen — Somogyi Imre. • A jelentős, jövőbemutató s immár tízezrek olvasmányává lett írás talán egyetlen hibája, hogy' nem számol azokkal a politikai föltételekkel, amelyek a javasolt gazdasági újítások előfeltételei. Az kiderül a könyvből, hogy Kertmagyarországra, virágzó mezőgazdaságra van szükség. De nem elég világos, hogy a paraszti jóiét biztosítására elsősorban politikai intézkedésekre van szükség. Hiába termel gazdagon jövedelmező ipari növényeket a parasztember, ha nem védi földjét-termését a gazdasági rend és demokratikus közigazgatás. Vagy hiába kap földet, ha a szövetkezet-alakítás lehetőségét elzárják előle (mint a húszas évek vagyonváltság-apróbirtokaival is telték). A Kertmagyarország mozgalma azóta országos méretűvé lett. Agrárpolitikánk -mai fázisának egyik legfontosabb tényezője. Az érdem ebben kétségtelenül Somogyi Imréé, ö hívta föl elsőnek a parasztok figyelmét arra, hogy a földeken nemcsak egyembernek-hasznos, hanem országos fontosságú munka folyik. így alakította ki a közösségi gondolkodás és gondoskodás szükségének tudatát az akkori „illetékesekben" s a kétkezi munkásokban egyaránt. A Horthyrendszer „illetékesei" persze legföljebb fölriadtak s még nagyobb igyekezettel erősítgették a feudálkapitabzmus düledező falait. A munkás nép azonban elfogadta a tanácsot. S ha ma virágzó mezőgazdaságról esik szó, öntudatlanul is Somogyi Imre, a kerékpáros apostol, emléke előtt hajt főt mindenki. Sebeslt/én György 375
