Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-06-01 / 6. szám
banda végigment a főutcán, hogy zenés köszöntővel köszöntse a falut, kisgyerektől öreg anyókáig mindenki az utcára tódult. A nap sütött, de a Balaton fölött felhők gyülekeztek. • A gazdakonferencia legünnepeltebb felszólalója egy hatvanholdas gazda, Cehmeister Ferenc, a lajoskomáromiak küldöttje. Elmondja, hogyan termeli egy holdon 41 mázsa tengerit. Erre kitör a magyar virtus, a versengés. Mezőszentgyörgy se hagyja magát. Szente Györgynek nem volt gondja az állatok etetésével, pedig mindenki takarmányhiánnyal küzdött. Nem boszorkányságot csinált, hanem egy jó silót. Azt meg akárki megbsinálhatja: meghalljuk, hogyan. Az értelmiségi értekezleten kezdetben fagyos a hangulat. Gyanakvással jöttek el az emberek. Attól tartanak, hogy valamire rá akarják venni őket. Csakhamar kiderül, hogy szó sincs erről. Az értelmiség és a demokrácia viszonyának megvitatásáról van szó. ■— A demokráciában nincsenek kényes kérdések — mondja az előadó és a mintegy 60 főnyi résztvevő előtt sorra veszi mindazokat a kérdéseket, amelyek az értelmiséget foglalkoztatják. A gazdasági helyzetről éppúgy szó esik, mint a zsidó kérdésről, a szembenálló világhatalmak erőviszonyait éppúgy mérlegelik, mint a katolikus egyház mögé bújt reakció esélyeit a demokrácia elleni támadásában. Alig kezdődnek el a hozzászólások, súlyos rendezői {hiba történik. Az egyik résztvevő, áld többedmagával elkésett, és ezért nem jutott ülőhelyhez, az értekezlet elnökéhez megy és javasolja, hogy akik eddig ültek, azok adják át helyüket az állóknak. Az elnök kihirdeti a kívánságot, mire felbomlik a rend s azok, akik még nem szokták meg a most felvetett kérdéseknek nyilvánosság előtt való megvitatását, megragadják az alkalmat a távozásra, hogy szűk baráti körben dugják össze fejüket, ahogy ezt a régi világban megszokták. Hiba volt az is, hogy az értekezleten nem értelmiségiek is megjelentek, felszólaltak s így az értelmiségiek nem érezték, hagy „maguk között'- vannak, nem nyilatkoztak meg olyan őszintén, mint az egyébként várható lett volna. A rádió épp akkor toppan be a mikrofonnal, amikor a helybeli református lelkész beszél az állam és az egyház viszonyáról — Kajáron. Megemlíti,, hogy a presbiterek közé éppúgy beválasztottak kommunistákat, mint kisgazdapártiakat meg másokat. Végezetül emlékezteti a kultuszminisztériumot, hogy ami segítséget ígért a lerombolt iskola meg a templom rendbehozására, arra most már égető" szükség lenne... A látottak alapján ezt én is igazolom. A kultuszminisztériumnak üzente, de az építésügyi is érthet belőle. A díszebéden két lepsényi gazda közrefog egy kajárit és 'kunérozza. — Sokat emlegetik nálunk, hogy „hazafeküdtek mint a kajáriak“. Mondd mán el komám, hogy csináltátok azt -— bíztatja az egyik. A kajári a bort kezdi dicsérni és itatná a lepsényieket. De azok nem tágítanak. — Az úgy vót kómám — meséli a másik lepsényi —, hogy kajári gazdák kimentek a, Balaton partjára aratni, mert a határjuk oda nyúlik, vagy három kilóméternyire. Hódvilágnál is vágták a búzát, vót mán vagy tízóra, hogy abbahagyták. Rösteltek hazajönni, gondolták, megalszanak künn, hogy hajnalban még levágják, ami maradt. Lefeküdnek szép sorjába a tótul erre befele. Lehettek ezek vagy húszán is. Vagy többen vótatok komám? — fordul a kajánhoz. — Szólj, ha valamit rosszul mondok, nektek ezt jobban köll tudni! Szóval lehevered - tek oszt el is aludtak. Egyszer a szélső arra ébred, hogy fázik az irhája, fú a jszél a Balátonrul. Nem szól senkinek — hej, nagy kamukérok ám ezek a kajáriak, az isten se nézné ki belőlük — fogja magát és a sor végére fekszik. Gondolja, minek legyen ű a szélfogó’ Akkor meg a másik ébred fel. Ez se szól egy szót" se, hanem a sor végére oson. Hadd fogja neki a szelet a többi. így ment ez tovább. Nemsoká arra is sor került, aki először ment halra. Hát újbul a sor végére ment. Hajnalra oszt azon vették észre magukat, hogy itt feksze-362
