Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-06-01 / 6. szám

nek benn a faluban. így vóbé komám? Te is köztük lehettél, mert neked is ott a főded. De csak sose szégyöld. Hazafeküdtetek, oszt kész. Kinek mi köze hozzá! Nem igaz?

Erre isznak egyet. A kajári észreveszi, hogy jegyzek minden szót. Otthagyná a bort is, de a lepsényiek visszahozzák.

— Csináltak ám ezek mást is ilyesmit, tudják azt az egész országban. Székelyföldön hallottam katonakoromban: „megadták a módját, mint a kajáriak“. Híresek vagytok ti mindenütt.

— Hát az hogy történt — berzenkedik bennem a néprajzos.

. — Az úgy vót kérem — veszi át a szót a másik lepsényi —, hogy csikói akartak herélni. Összetartó nép ez a. kajári, hát vótak hozzá elegen. Tán még sokan is. Hányán vólatok*te? —- fordul a kajárihoz. — Neked jobban köll tudni, úgy lehet a te csikódrul van szó. Szóval a csikó nem állta, rúgkapált. Érthető is kérem, te se szívesen állnád, ugye komám? (így a kajánnak.) Oszt ezek ahányan voltak, mind csillapították. Oszt hogy ezek olyan zsurmó, „fogdmeg“ legények, történetesen agyonnyomták a -csikót. Na most mit csináljanak ? Hát csak aggyuk meg a módját, ha mán nekifogtunk — mondta az egyik kajári. (Nem te vótál komám?) Oszt a döglött csikón is elvégezték a műtétet.

Ha a kajári gazda kereket nem old, úgy lehet, még jó néhány históriát ide jegyezhetnék.

(Tökéletlen találmány az írás. A hangsúlyt nem lehet jegyezni, e nélkül pedig ízét, zamatját veszíti a beszéd.)

A kiállítás dísze a közeli faiskola szövetkezet bemutatkozása. Virágok, dísznövények, fenyők mutatják a szövetkezet jó munkáját, de ahogy mondják, a gyümölcsfa az igazi árujuk. Csak most annak nincs „szezonja“.

Hét hétig állt a front a községben s ez ma még lépten-nyomon meglátszik. Táblázat mutatja az újjáépítés és a fejlődés eredményét a kiállításon. E szerint

1944-ben

1945-ben

1948-ban

Ép ház

452

0

230

Ló

453

6

39

Kecske, juh

682

l

280

Marha

982

56

327

Szekér

.250

31

120

Ezek a számok, beszélnek. Nem kell hozzá magyarázat. Kajár nem hagyja magát.

A .községi szabadművelődési tanácsok körzeti értekezletén Karácsony Sándor, az Országos Tanács elnöke beszél. Párhuzamot von a régi „népművelés“ és a mai „szabadművelődés“ között. A régi módszert hurkatöltéslíez hasonlítja, amikor is felülről préselték a gyanútlan lelkekbe az anyagot. (Tegyük hozzá, hogy rosszat!) Ma pedig a társadalom a művelődést illetően szabadon választhatja meg, hogy mit akar, hogyan akarja, kitől akarja.

A nagy mozitermet zsúfolásig megtöltő közönség között azonban nagyon kevés volt, a tanácstag, vagy ha volt is, nem jelentkezett szólásra. így jobbadán az ügyvezetők beszámolóiból állt a vita.

’— Eddig — mondotta a lajoskomáromi ügyvezető — nehéz volt a dolgunk, mert az ifjúság háromfelé húzott. Az EPOSz megalakulásával azonban mindez megszűnt. Most már megvan a lehetőség az egységes kultúréiet kialakulására. Igen jó hatást váltott ki Varga Lenke lepsényi tanítónő hozzászólása, aki a délelőtti értelmiségi értekezleten is fején találta a szöget.

E sorok írója is hozzászólt az előadáshoz. Elítélte a régi népművelési módszert, amelynek egyik nagy' hibája volt, hogy kizárta a társadalmi kezdeményezést, másrészt azonban azt hangoztatta, hogy a

363