Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-01-01 / 1. szám

alatt történik. Minden ember ösztönösen igyekszik ezért szeme mozgásába, tehát a rögzítési szünetekbe ritmust belevinni, melyet folytatólagosan meg is tart. Ugyanígy van ez az írás ritmikusan hullámzó mozgásával is.

De hol van ennek a ritmusnak eredete? Az agysejtekben. Mert az idegsejtek működése is ritmikus. Ingerelt és kevésbbé ingerelhető állapot, úgynevezett refraktér fázis váltakozik ütemesen, hogy a szívműködés üteméről ne is szóljunk.

A gyakorlat és emlékezet a pályák kicsiszoltságán alapszik. Egyedül a nagy gyakorlottság biztosítja az inger zavartalan lefolyását. Azzal küzdjük le pl. a mennyiségi gátlást is, hogy az ingerület számtalan út közül a bejártabbat választja, mert így, ha az agyoentrumok különböző részeiben a rendelkezésre álló energia esetleg elégtelen, a kidolgozottság átsegíti lefutását csekélyebb energiával is a megfelelő úton.

Az olvasást és írást a globális beszéd vetületének, fényképének kell tekintenünk. Az olvasás lélektani szempontból írás nélkül olyan, mint a koltaolvasás billen tyű játék nélkül. Mindkettő elsősorban technikai ügyesség. Amíg technikai nehézség van, nincs folyékony olvasás. Még fokozottabban áll ez az írásra. Ugyanis az írás figurális szóképének 1—20-szor több ideig kell a tudat előterében lennie, hogy maradandó nyomot hagyjon, mint az olvasás szóképének. Tehát nagyon is indokolt az írás korai, minél alaposabb begyakorlása.

Ismerve az agylokalizáció végtelen nagy differenciáltságát azt is megállapíthatjuk, hogy az írás tanítása szempontjából közelebb járunk az igazsághoz, ha az írást magát utánoztatjuk és nem kezdő díszítéseket, rajzokat gyakoroltatunk, mert azok más célt szolgálnak s csak közvetve, távolról hatnak. A látási kép, vagyis az olvasás alapja teljesen ép lehet, leírni mégsem tudjuk mindaddig, míg sok próbálgatás után a kéz bele nem lendül az írás mozgásának ritmusába.

Amint a kis gyermek a beszédet és járást a felnőttek helyes beszéd és járás mintájáról utánozza le, ugyanolyan utánzás vezet legjobban célra az olvasás-írás tanításában is. Ilyen utánzást biztosít az olvasás és írás globális tanítása.

3. Vonjuk végül pedagógiai kei ti ka kereszttüzébe az olvasás és írás globális tanításának kérdését.

Decroly kivizsgálta a globális eljárás eredményét. Olyan gyermekek, akik még azelőtt sohasem írtak, (> éves korukban mindennapi gyakorlat mellett, a tanítás megkezdése után néhány nap múlva felismerhető szóvetületeket írtak, 1 hónap múlva a jobbak olvashatóan, 3 hónap múlva valamennyien jól másol Lák a táblára előírt anyagot. Természetesen ugyanezt olvasták is. Seyers tanár 26 növendéke 16 órai összgyakorlat után globálisan olvasott és másolt. Súlyos fogyatékos értelműek, akik szintéiikus eljárással nem tanulják meg a betűk kapcsolását, globális eljárással olvasnak és írnak. A 3—4 éves intelligencia fokán lévők is megtanulják így az olvasást, írást.

A globális eljárás kitágítja a tanítási lehetőség határát felfelé az autodidaklizmusig és lefelé a legcsekélyebb képezhetőségig. A két határ között pedig a lehető legjobb eredményt éri el. Minden eljárással szemben legfontosabb előnye, hogy teljesen kiküszöböli a betűkapcsolási nehézségeket. Lényeges előnye, hogy a legnagyobb öntevékenységet biztosítja. Nem merevedik abc-és könyvhöz. Az egészből fokozatosan a legkisebb elemig haladás elvét szemmeltartva lehetővé teszi a legnagyobb egyéni szabadságot.

A globalizáció vezetés nélkül is tevékenyen foglalkoztatja a tanulót, A Decock—Secelle—Éltes-féle eljárás rendszeres, világos, logikus és gazdaságos.1 A ,,keveset, de jól“ elvét érvényesíti. Nem díszíti a munkát semmi feleslegessel, játékosan könnyű. A legszükségesebb anyagot dolgozza fel, azt azonban alaposan. Analízis közben az eredmény próbája mindig a szintézis. Az olvasással egyidőben megtanítja a kötőit írást, nem liosszabítva meg semmivel sem a tanulás időtartamát. írási elő-36