Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-01-01 / 1. szám

ha az a tanító, aki községében teljésen megszünteti az analfabétizmust, érdemleges összegű jutalomban részesülne. Megvizsgálhatnánk, hogy a nevelők iskolábajáró, arra alkalmas tanítványait hogyan lehetne bekapcsolni az ími-olvasni tanításba. Üdvös lenne, ha kedvezőbb viszonyok bekövetkezése után valamely helyre, pl. majorba, lakatlan gazdasági épületbe, kastélyba összegyűjtenék az analfabétákat a megyékből 1—2 téli hónapra. Ilyen módon, egésznapi tanítás mellett, nemcsak az írásolvasásból, hanem a szükséges alapismeretékből is jo eredményt lehetne elérni. Tamás József azt állítja, hogy az ilyen újszerű tanfolyam költségei nem tennének ki többet, mint a vármegyéjében különben analfabéta tanfolyamokra, fordított összeg.

IV. Ha a hazai viszonyok után most már európai viszonylatban vizsgáljuk az analfabétizmus 'állását a statisztika tükrében, akkor a következőket látjuk:

Előre bocsátom, hogy az adatok 1920-ből valók.

Az analfabétizmus csaknem teljesen felszámolt kérdés Angliában, Svédországban, Norvégiában, Hollandiában, Dániában, Németországban és Svájcban. Ezekben az országokban az analfabéták száma az lo/o-on alul van. Ez az állapot mind máig állandósult.

A 27 évvel ezelőtti állapot a többi európai országokban a következő:

NQseli-Szlovákia:

7.02 o/o

Jugoszlávia:

35.—

o/o

Belgium:

7.90 »

Litvánia:

37.5

s

Franciaország:

8.20 »

Bulgária:

46.7

»

Észtország:

10.80 >

Hománia:

40.50 »

Olaszország:

28.— »

Spanyolország:

42.9

»

Finnország:

30.10 *

Európai OroszLengyelország:

32.8 o/o

ország :

62.% ,

Ha ebbe a statisztikai képbe elhelyezzük hazánkat, azt látjuk, hogy 1920-ban a 10. helyen állottunk Európában az analfabétizmus terén. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy az elmúlt 27 év alatt a keleti demokráciák bámulatos eredményeket értek el az analfabétizmus elleni küzdelemben. '

V. Végezetül engedjék meg, hogy beszámoljak az Amerikai Egyesült Államokban folyó felnőttek oktatásáról s ennek kapcsán az analfabétizmus megszüntetésére irányuló törekvésről is.

Amerikában az ú. n. felnőttoktatási bizottság (Commitee on Adult Education) a felnőttoktatás célját a következőkben jelölte meg: Az írástudatlanság megszüntetése. A közvélemény felvilágosítása. A világbéke és a nemzetközi jóakarat előmozdítása. A szabad időnek érdemes használata. A felnőttek tanulási képességeinek tőkésítése.

Még részletesebben dolgozza ki Mary Ely a felnőtt-oktatás célját a következőkben: Az egész embert nevelni. Fenntartani az emberek elfogulatlanságát. Tényalapokra helyezni az emberek ítéletét. A szabad választást gyakorolni. Az új ismeretekkel lépést tartani. Bölcsen rombolónak lenni. A teremtő törekvésekhez visszatérni. Űj foglalkozásokra előkészíteni. Társadalmi stabilitást biztosítani. Társadalmi változásokat irányítani. Társadalmi rendszerünket jobbátenni.

Mindebből láthatjuk, hogy az amerikai felnőttoktatás számára az analfabétizmus elleni küzdelem már egészen mellérendelt részletkérdés csupán, de annál inkább kifejlődik a gyermekkori iskolarendszer fölött egy másik, igen komoly és gazdag szervezetű felnőttoktatási rendszer.

Igen behatóan foglalkoztak az USA-ban a felnőttoktatás pszichológiájával. Ott is általános volt ugyanis a felfogás, hogy kizárólag a gyermekkor és az ifjúság ideje a tanulás kora. Az volt a feltevés, hogy á későbbi életévekben szükséges ismeretek, szokások és kézügyességek, de a szükséges szaktudás és képesség is csak a korai életévekben sajátíthatók el. „Öreg jtutyát új mutatványokra nem lehet tanítani.“ A vizsgálatok'erre alaposan rácáfoltak. Az igen alapos lélektani vizsgálatok eredményei a következőkben foglalhatók össze: 1. Csaknem mindent meg lehet tanülni jóformán bármely korban 50 éves korig. 2. A tanulás tekintetében 40-en felül több nehézségre kell számítani, mint 30

30