Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-01-01 / 1. szám
és 40 között. 3. A kor általában sokkal kevésbbé befolyásolja a szellemiek elsajátítását, mint a mozgási ügyességekét és végül 4. a tanulási nehézség a haladottabb életévekben inkább az érzékenységnek, a nevetségességtől való félelemnek a következménye. A vizsgálatok megállapítottá, hogy a felnőttek általában sokkal kevesebbet tanulnak, mint amennyit tudnának tanulni. Részint azért, mert tanulási képességüket a ténylegesnél kevesebbre becsülik, részben pedig azért, mert sok kedvezőtlen megjegyzésben részesülnek. Tudomásul kell tehát vennünk, hogy a gyermekkor nem a legkedvezőbb tanulási időszak, nem az a kor, amelyben' a tanulásra fordított időért a legkedvezőbb eredx meny térül meg. A legjobb kor e szempontból, a korai huszas évek ideje, de 45 alatt bármely kor kedvezőbb, mint a 10 és 14 év közötti. Az amerikai felnőttoktatásnak további programfejlődése várható, mert mind újabb és újabb oktatóközpontok keletkeznek. Megállapították, hogy a felnőttek nemcsak tudnak tanulni, de szükséges is, hogy egyre jobban és jobban tanulják meg a magánéletükben és a közéletben szükséges dolgokat. Ügy vélekednek, hogy demokratikus kormányformában minden embernek kötelessége, hogy országa kormányzatának részese legyen és hogy szava legyen az ország dolgainak vezetésében. Világos, hogy ez csak ott lehetséges, ahol a szavazókat erre megfelelően nevelik. Nekünk is fel kell számolnunk teljes mértékben az analfábétizmust és egyidejűleg teljes erőnkkel ki kell építenünk a felnőttoktatásnak korszerű, az élettel mindig kapcsolatod tartó rendszerét. Stolmár László AZ ANALFABÉTIZMUS FELSZÁMOLÁSA A SZOVJETUNIÓBAN A cári Oroszország az elmaradottság, az analfabétizmus hírhedt hazája volt. A XX. század első éveiben az írni-olvasni nemludók száma az / európai Oroszországban elérte a 78o/o-ot. Észak-Kaúkázusban a 85o/0-ot. Nyugat-Szibériában a 91«/o-ot, de Közép-Azsiában, a cárizmus gyarmatain. a kazáhok, üzbégek és más népek között, továbbá az északi vidékeken a lakosságnak alig 2 százaléka ismerte a betűvetés tudományát. A műveltség, a kultúra egy szűkkörű kisebbség kiváltsága volt. Az elmaradottság természetes folyamánya volt a cárizmas népelnyomó rendszerének. Egy alkalommal III. Sándor cár elé terjesztettek egy kérvényt, amelyben egy paraszt ember engedélyt kért, hogy gimnáziumba iratkozhassék. A cár felháborodva tolta félre a kérvényt: ..Hát ez borzasztó, a paraszt már a gimnáziumba törekszik.“ Ugyanezt a szellemet tükrözte az egyik orosz közoktatásügyi miniszter, Deljánov rendelele. amelyben meghagyta, hogy ,,az egyszerű népből származó személyeket nem", szabad felvenni a gimnáziumba“. ,,E szabály szigorú betartása esetén — írta a miniszter rendeletében — a gimnáziumok és előgimnáziumok megszabadulnak attól, hogy kocsisok, lakájok, szakácsok, mosónők. szatócsok slb. gyerekei oda belépjenek. Ezeket a gyerekeket, kivéve talán a rendkívüli tehetséggel megáldottakat, egyáltalán nem kell kiemelni abból a környezetből, ahová tartoznak.“ A szocialista forradalom ezt a nehéz örökséget vette át a megdöntött cári rendszertől. A forradalmi kormány azonban nem foghatott hozzá a múlt átkos örökségének gyors és gyökeres felszámolásához. A hatalmukat, politikai és gazdasági befolyásukat vesztett föld-31
