Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-01-01 / 1. szám
> sásnak, részint ezen felül még a négy számtani alapműveletnek a tanítása volt. A tanítási órák száma csali írás-olvasás tanítása esetén 60 óránál, írás, olvasás és számolás tanítása esetére 80 óránál kevesebb nem lehelelt. Egv-egy alkalommal a tanítási idő legfeljebb két és fél óra volt. Az iskolánkívüü népművelés körében 1925/26-ban 224, 1930/31-ben 299 analfabéta tanfolyamot, illetőleg 180 és 446 elemi ismeretterjesztő tanfolyamot, végül 242 és 609 általános ismeretterjesztő tanfolyamot tartottak. III. A magyarországi analfabétizmus helyzetéről a következő statisztikai adatok számolnak be: 1880-ban a 6 éven felüli lakosság 56.5 százaléka 1890-ben a 6 > > > 46.8 » 1900-ban a 6 » » > 38.6 » 1910-ben a 6 * » > 31.3 » 1920-ban a 6-* » > 15.2, > 1930-ban a 6 » > » 9.6 j» volt analfabéta. Az 1920-as statisztikai adatok szerint hazánkban kereken 453.000 férfi és 637.000 nő nem tudott írni-olvasni. Ezekből 32.000 férfi cs 72.000 nő szemianalfabéta volt. Az analfabéták háromnegyed része, mintegy 312.000, az őstermelő néprétegből került ki. Mégpedig mezőgazdasági munkás 147.000, gazdasági cseléd 60.000. 50 holdon aluli kisbirtokos 95.000. Elég nagy százalékú — mintegy 8.3 — az analfabéta iparosok száma is. Házicseléd mintegy 18.000, napszámos pedig mintegy 13.000 analfabéta akadt. Korosztályok szerint az 1920-as népszámlálás a következő megoszlást mutatja: 12—19 éves 6.G százalék 20—39 > 6.8 • 40—50 » 17.8 » és 60---------» t 35.4 » Települési viszonyok szerint a városi törvényhatóságokban a lakosság 8.4o/o-a. megyei városokban 14o/0, községekben 20.8o/o, tanyákban és majorokban 37—38o/0. Legkisebb volt az akkori adatok szerint az analfabéták száma hazánk területén Sopron. Győr és Vasmegyékben, pl. Sopronban 2.5®/o; legnagyobb Szabolcsban (20o/0), Szatmáriján és a Tiszamelléken, Szolnok és Szeged között. Igen tanulságos Tamás József beszámolója Somogy-vármegyének az analfabétizmus ellen folytatott küzdelméről. Fontosabb adatai a következők: ' Somogybán 1870-ben a lakosság 50.7»/0-a nem tudott sem írni. sem olvasni. Tíz évvel késpbj) is volt egy kb. 200 lelket számoló község. Kaposgyarmat, ahol csak egy felnőtt tudott írni-olvasni, a bíró, de ó is csak keveset. 1890-ben az analfabéták százaléka már 36.2. 1900-ban 27.1, 1910-ben 19.19, 1920-ban pedig 13.4o/0-ra szállt le. Az 1930-iki népszámlálás adatai szerint a tanköteles koron túli írni-olvasni nem tudók száma a megyében még mindig 22.823, ami az összlakosságnak 6»u-a. Az 1940. évi' állapot már kedvezőbb. A vármegye átlaga 3.8o/0. Amikor ezeket az adatokat értékeljük, figyelembe keb vennünk, hogy az analfabéták megyei számának mintegy 5—6%-a testi 'vagy lelki fogyatékosságú, továbbá 16o/o-a cigány s az analfabéták 690/0-át a 40 évesnél idő-* senbek teszik. Az analfabétizmus okát a következőkben látják Somogybán: Nem volt iskola. Messze volt az iskola. Árva volt a gyerek. Beteg volt. Szülei pusztán laktak. Szülei- korán elhaltak. Szülei nem törődtek vele. Otthon kellett maradnia a gazdaságban. Csak egy évig járt iskolába. Nagyon népes volt a család. Törvénytelen volt a gyermek. A világháború miatt. Iskolakerülő volt. Senki sem kényszerítette. Nem követelték az iskolábajárást. Stb., stb. Nem vitás, hogy az analfabétizmus elleni küzdelmet, mint a múltban is, ma is a nevelői karnak kell kezébe vennie. Méltányos volna, 29
