Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-05-01 / 5. szám
befolyásolják hátrányosan, hanoin az egész szellemi életet is. A papirosválság olyan méretű, hogy míg 1936-ban az évi fogyasztás (sajtóra és könyvkiadásra) 365.000 tonna volt, addig 1946-ban ugyanezt a szükségletet mindösszé 134.400 tonna elégítette ki. A szellemi termékek ára pedig olymódon változott, hogy míg 1940 elején egy könyv ára átlagosan egv szakmunkás két órai bérével volt egyenértékű, addig 1946-ban. egy könyv ára ugyanezen szakmunkás három és fél órai bérét igényli. Mindez azonban csiipán a könyvtár-állományok felfrissítését nehezíti s nem változtat azon, hogy egy-egy vidéki város, sőt falu könyvtárában is gyakran rendkívül értékes és gazdag gyűjtemények találhatók Dobossy László EZER NÉPKÖNYVTÁR. HATSZÁZ VÁNDORKÖNYVTÁR Magyarországon az irodalom — legalábbis a nyomtatott része — sosem vált a nép közkincsévé. Mindig kevesek kiváltsága volt, eleinte az ími-olvasni tudók, később a könyvvásárlásra anyagiakkal rendelkezők kis száma miatt. S amiatt is, hogy az irodalomra nevelés igényét nem ismerte az űri kultúrpolitika vagy ha ismerte is. eszeágában sem volt kielégíteni. Tanult, öntudatos nép fölött nehezebb basáskodni, mint tudatlan, együgyű szegények fölött. Ekkép a föl.szabadulás után a falvak és elszigetelt tanyák világában csak érdeklődés és vágy élt a könyv felé. de nem voltak könyvek, nem volt olyan szervezet, amely az érdeklődőknek olvasmányt nyújthatott, a közömbösökben pedig érdeklődést ébreszthetett volna. Ha éhhez hozzávesszük, hogy a magyar könyvkiadás egy vékony középpolgári réteg kedvéért mellőzte nagyon sok jelentős író müveinek kiadását vagy fölélesztését. csalt azért, hogy a pénzes közönség divatos szerzőinek adhasson helyet, meglátjuk: nagyon mostoha viszonyok között, reltenetes akadályok ellenében kellett megindulnia a könyvtárlétesítő mozgalmaknak. Megbirkózni a falvak egyes kulturális vezetőinek félrenevelt ízlésével és legyőzni az igénytelenek közömbösségét egyfelől! s a kiadók szűklátókörű és csak-keresni-akaró „irodalompolitikáját“ másfelől: ezek a feladatok álltak a könyvtármozgalínak elindítói előtt. * A mozgalmak mégis elindultak. Először a Magyar Kommunista -Párt kezdeményezésére alakult meg a Népkönyvtárakat Szervező Országos Bizottság, mely szerény lehetőségei közül csakhamar egyik legfontosabb kultúrpolitikai hatóerőnkké nőtt. Ez a bizottság — állandó anyagi zavarokkal küzdve — túllépett az ezredik népkönyvtáron is s most is gyors ütemben folytatja munkáját. A bizottság a világirodalom klasszi kásáiból és a magyar irodalom nagyjaiból választja a könyvtárak anyágát. Shakespeare és Moliére, Tolsztoj és Gorkij, Victor Hugó és Shaw neve mellett ott szerepel, Csokonai, Petőfi, Arany, Ady, József Attila és Tolnai Lajos, Móricz Zsigmond, Móra, Nagy István is. Az orosz írók közölték a Bizottsággal, hogy a könyvtárszervezés javára lemondanak arról az összegről, amely magyarra fordított könyveikért nekik jár, s most minden könyvkiadó, amely szovjetírók könyveit bocsájtja közre, könyvlerméséből ennek az összegnek megfelelő példány könyvet juttat a Bizottságnak. Segítenek azonban az üzemek és a nagy társadalmi szervezetek is, ki mivel tud. Ez a szervezet a falvak és tanyai központok lakosságát törekszik olvasmánnyal ellátni. Eddig több mint ezer könyvtárat küldtek el: van 273
