Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-04-01 / 4. szám
bajuk volt a munkaszünelek miatt. Hazánkban például csak 1891-ben rendelték cl törvényesen a vasárnapi munkaszünelet. De akkor is csak az ipari munkások — 650.000 ember — részére. A mezőgazdasági cselédek — több mint két millió ember — és a háztartási alkalmazottak pihenője teljesen a munkáltató jóindulatától vagy szeszélyétől függött. Aki pedig természetesen csak azt nézte, hogy munkása minél több hasznot hozzon neki. Embertelen munkaviszonyokat teremtett azután ez a helyzet. A munkahely rossz levegője, az ipari por, a rossz világítás, a mérgező anyagok és különösen a hosszú munkaidő irtózatos pusztítást vitt véghez a munkásság soraiban. Különösen a gyermekek között. A gépi termelés tudniillik annyira leegyszerűsítette a munkát, hogy a gyerek is ki tud szolgálni sokfajta gépet. Ezért a tőkések szívesen alkalmazták olcsó munkaerőnek a gyermeket. A gépipari termelés kezdő korszakában, a XVIII. század végén 6—7 esztendős gyermekeket napi 16—18 órát dolgoztattak. 1840-ben nálunk Magyarországon még meg volt engedve, hogy 12 éves korig napi 9 órát dolgoztassák a gyermekmunkásokat. 1900-ban még több mint 350.000 falusi gyermek — 14 éven alul — kénytelen mezőgazdasági bérmunkát vállalni. (A nyári mezőgazdasági munka hajnali 4-től este 9—10 óráig, tehát igazán látástól vakulásig tart.) A szegény zsellér kénytelen volt munkába adni gyermekéi, hiszen taníttatni nem tudta a magas tandíjak, a drága könyvek és a magas tartásdíjak miatt. (Otthon, a falvakban legjobb esetben csak elemi iskolák voltak.) Hogy ezek az embertelen munkaviszonyok hogyan hatottak a munkásgyermekek testi-lelki fejlődésére, hogy "mennyi volt köztük a beteg és mennyi pusztult cl belőlük időnek előtte, azt minden értelmes ember elképzelheti. Ha ilyen volt a sorsa a zsenge gyermekmunkásnak, elképzelhető, mennyit kellett dolgoznia a felnőttnek. 1913-ban Budapesten és környékén még reggei 6-tól este 8-ig (14 órai) voltak nyitva tarthatók az üzletek. Az élelmiszerüzletek reggel 5-től este Vä9-ig (15 és fél óra!). A vidéki\ viszonyok még rosszabbak voltak. • A munkásság a bőrén érezte a helyzet tarthatatlanságát és embertelenségét. Viszont azt is tudta, hogy hiába haladt a tudomány és technika: nem nőtt ezzel egy ütemben a tőkések embersége. A termelés fokozódott és tökéletesedett: a munkás egészsége csökkent, életszínvonala romlott. Ha annyit haladt volna a tőkések emberszeretete, mint a technika: eldorádót lehetett volna csinálni a világból. De éppen az ellenkezője történt. A szervezett munkásságot rádöbbentette a kényszerűség annak felismerésére, hogy sorsa sem önmagától, sem pedig a tőkésosztály vagy az állam jóvoltából nem javul meg, hanem csak akkor, ha gazdasági politikai harccal maga vívja ki sorsának javulását. Ezért az 1889-iki párisi nemzetközi munkáskongresszus elhatározta, hogy a világ szervezett munkássága évenként egyszer kiált és tüntető ünnepet rendez. Az ünnep célja: 1. ráirányítani a figyelmet a munkásság tűrhetetlen és bizonytalah helyzetére, 2. felébreszteni az önbizalmat a munkásságban, hogy keresse az önsegély és a felemelkedés eszközeit, 3. felhívni a kormányok figyelmét a törvényes munkavédelemre. a népi demokrácia neveltje elbámut ezeken a követeléseken: hát követelnie kelt a fizikai és szellemi dolgozóknak, hogy tűrhető és rendezett legyen a helyzete? Hát nem annál több és jobb a termelés, minél rendezettebb anyagi és erkölcsi munkaviszonyok között történik? 237
