Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-04-01 / 4. szám
pok viszik tovább a fényt egészen 1944-ig. Bécsben és Párisban, Londonban, Bukarestben, a jugoszláv és cseh hegyek között, Moszkvában és Mexikóban szólalhat csak meg időnként szabadon a magyar sajtó. Partizánlapok emlékeztetnek még a múlt háborúra s aztán a felszabadulás utáni első Szabadság, faliújságok és folyóiratok, rengeteg hetilap és szak-közlöny már az új magyar sajtót mutatják be. A terebélyesedő magyar sajtó mai helyzetéről is érdekes áttekintést kapunk. Ezt a képet azonban nem érthetjük meg újságírásunk hagyományainak ismerete nélkül. A kiállítás ezeket a hagyományokat tárja föl és teszi érthetőekké mindnyájunk számára. * A másik kiállítás, a történelmi, az 1848-as forradalom előzményeire, lefolyására és utórezgéseire derít fényt a maga módján. Ez a „maga módján“ ebben az esetben az érdekesebbnél érdekesebb dokumentumok sorát jelenti. A kiállítás világos termei zsúfoltak, rengeteg figyelő tekintet akad meg például mingyárt a Petőíiék szekrényén, rögtön a termek elején. Petőfi Sándor attilája, Szendrei Júlia ruhája Van élhelyezve benne s közvetlen szomszédságában is egy kecses vitrin Pctőfiék egy-egy használati tárgyát őrzi, a híres tajtékpipát, a tinta tartót, arrébb a murányi vár kapujának darabját, egy ifjú látogató írta oda a nevét: Petőfi Sándor. Nagy szekrényekben rengeteg könyv: Byron, Béranger és a többiek, akiket olvasni szeretett Petőfi, aztán Petőfifordítások, még japánul is. Egy sarokban kopott deres tanúzik a szegényember igazáról, mellette kopott szék-féle. „Ezen hullott le Martinovits feje“ — olvasni a fölírást. Számos dokumentum tanúskodik a reform-kor eseményeiről, majd az első felelős minisztérium megalakulásáról. íme, megélénkül a magyar külpolitika is: szomszédaink s a nyugat demokráciái felé indít leveleket a magyar kormány. Hirtelen fegyverek tűnnek elő. Solcatmondóan állnak az egyik sarokban, köztük az elkeseredés tanújelei: az első kiegyenesített kaszák. A hatalmas megmozdulást Kossuth irányítja. Óriási íróasztala ma olt áll a Nemzeti Múzeumban, rajta kéziratok, Kossuth levelezésének töredékei. Mellette kormányzói díszruhája és arrébb: „A magyar nemzet függetlenségi nyilatkozata“. S kokárdák és apró zászlók, melyeket ő osztogatott, rajtuk az egyszerű fölírás: „Mindent a népért!“ A forradalom nemzeti önvédelmi harccá szélesedik, mutatják a következő terem relikviái. Petőfi és Bem kardja mellett nemzetőrök éles kaszái, tépett zászlók, egy kis ágyú, fejnyi lövedékekkel. Dobok és színes zekék beszélnek a hadseregről s egy hatalmas falitérkép, a tavaszi hadjárat sorozatos diadalairól szól. Ide tartozik valahogy a következő terem anyaga is: a paraszti viselet, a Petőfi ládája, karosszéke, borjádi padja. Két ruha: parasztasszonyok hordják, ha nagy a bánatuk. Kossuth-gyásznak nevezik. S arrébb a sarokban ütött-kopott szekrény, az öreg Petrovicséké. A szabadságharcot letörik. Batthyány mellényén két apró lyuk: a golyók nyoma." Kezdődik a bosszú. A világosi kerek asztal mellett már olt "az aradi törvényszék íróasztala — igénytelen munka mind a kettő — aztán már csak egy vas-csiga: amilyennel nagyobb terhet szokás magasba húzni. Egy aradi bitófáról hozták el. Bosszú után emlékezés. Könyvek jelennek meg Petőfiről, Kossulhról, olt a turini remete tükre, ” ládája, polca, talán egész hagyatéka. Egy nagyon-nagyon hosszú papíron aláírások sorakoznak egymás után, Bristol város lakói köszöntötték így a közéjük érkezett Kossuthot. A kiállítók azt mondják, húszezer aláírás van a szalagon. Arrébb egy öregember halálában ismeretlenné lett arcvonásai: Kossuth Lajos halotti maszkját őrzi a gondos üveg. Egyre-másra tűnnek föl a népi alkotás kincsei között a szabadságharc idejét idéző művek. Egy apró, primitív olajfestmény a legmegrázóbb. Középen egy nagybajuszéi ember áll, ingujjban, keserves arccal. 235
