Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-04-01 / 4. szám

Veridicus az első rendszei'esen megjelenő magyar sajtótermék. Ez az Igazmondó Merkur érdekes, radikális hangú folyóirat. S utána jönnek a többiek, élükön a Magyar Merkúr cíművel, mely a hírközlést és a szórakoztatást egyaránt céljául tűzi. A sajtó máris korának történelmi dokumentuma. Frangepán György és társai gályarabsága már a korabeli tudósítások tükrében válik ismertté s az "újságírás egyre inkább mondaná az igazságot, ha — ha a császári önkény nem fojtaná el hangját egyre erőszakosabb, bénítóbb rendszabályokkal. „Szórakozz és ne gondolkozz sorsodon“ — tanácsolja végül a biedermeier kor s ennek a jelszónak szellemében indulnak az újabb lapok a múlt század első felében: a Honderű, a Honmüvész, a Pesti Divatlapok, a Divatújság. Még tudományos iratok is inkább jelennek meg, mint politikaiak, a Századunk, az Athenaeuiú, a Szépirodalmi Szemle ennek az időnek gyümölcse, s így jön létre egy pedagógiai folyóirat is a maga nemében, az első Magyarországon: a Religio és Nevelés.

A nemzet főkérdéseiről is szó esik mégis, s néha nagyon bátor hangon. Ezért kell a kor népelnyomó rendszerének Behil Mátyás, Gyöngyössy Pál, Hermann Dániel írásait üldöznie. A reformkor egyre progresszivebb hangulatában azonban egyre kevésbé lehet folytatni az üldözést és elnyomást. A reformkor szelleme jelentkezik már, a Sürgöny, a Rajzolatok, a Hazánk, a Merkúr még nem sokatmondó címei alatt, egyre tisztábban és következetesebben szól az írás a nemzet haladásáért. Hát még a reformkor delén, amikor Kossuth Lajos szerkesztésében útnak indul a Pesti Hírlap. Amikor Lovassy és Táncsics pőréi fedik fel ország-világ előtt, hogy a fennálló rend megérett arra, hogy eltűnjék. Széchenyi és Kossuth vitái is a hírlapok hasábjain tárgyalják a nemzet nagy kérdéseit, a nagy nyilvánosság előtt.

1848 évét a sajtó történetében is na^yobbnál nagyobb tettek teszik kiemelkedővé. Nemcsak a cenzúra eltörlésére gondolunk, hanem arra is, hogy ebben az évben jelent meg Táncsics lapja, a széles magyar tömegek első öntudatos hírlapja, a Munkások Újságja. S itt van a Kossuth Hírlapja, a Március Tizenötödike, A nép barátja és a Népelem. Jókai Mór az Életképek szerkesztőjeként először írja le lapja egyik számában a szót: „Népszava“. A sajtó kilép az időszaki lapok által vont mederből, falakat önt el, plakátokkal és hirdetményekkel harcol a szabadságért. „Fegyverrel“ — kiáltja öles betűkkel s Kossuth Lajos íróasztaláról rajzanak a tervek, cikkek. Most ott látni a barna asztalt a kiállításon, a látogatók könyve van rajta s egy gondos üveglap, mely az apró karcolásokat, Kossuth kezének nyomait is óvja, dédelgeti.

A szabadságharc idején az eddig aüg-alig lélegző vidéki sajtó is rohamos fejlődésnek indul. Színvonalas lapok jelennek meg országszerte, csak a szabadságharc leverésével hallgatnak el kénytelen. Igaz, már 1849 elején jelentkezik a reakciós sajtó is. Amikor minden becsületes újság a szabadságharc folytatására buzdít s ünnepli a magyar köztársaságot, a Nemzeti Politikai Hírlap, a.z erdélyi Múlt és Jelen és társaik Bécs felé kacsintgatnak, hirdetve, várva, hogy a magyar reakció és az osztrák monarchia közös erői eltiporják a zsenge respublikát.

1850-től 1945-ig, közel egy évszázadig — a tizenkilences forradalom hónapjainak kivételével — szigorú cenzúra, nyomasztó sötétség ül az újságírásra. A nagypolgárság álszabadelvű lapjai, a Budapesti Hírlap, a Hazánk egy ideig mintha a haladást képviselnék, de aztán nyíltan megtagadják a néppel való közösséget. A Képes Néplap és a Két Garasos Újság cikkein okulnak a széles tömegek, amelyek egyre elszántabban követelik jogaikat. A polgári Az Est 1912 március 5-i száma nagy riportot közöl: „Tömegtüntetés a választójogért“ — a címe s a cím alatt részletes beszámoló a nagy pesti megmozdulásról. A következő években egyre nagyobb iramban követik egymást az események: egyre nagyobb változások következnek be az újságírás területén is. Az októberi forradalom eredményei hamar megsemmisülnek, féllegális, illegális la234