Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-04-01 / 4. szám
Délután külön ünnepség keretében osztotta ki Tildíj Zoltán a Kossuth-díjakat. Este az Operaház díszelőadásban mulatta be Balázs Béla és Kodály Zoltán ,,Cinka Panna“ című zenés színművét, a Nemzeti Színház a „Bánk Bán“-t újította fel. a Zenész Szakszervezet pedig a Zeneakadémia nagytermében rendezett díszhangversenyt. Vidéken is egész sora volt az ünnepségeknek, az ország minden városa és községe megemlékezett a nagy évfordulóról. * Ezekkel az ünnepségekkel azonban a cenlenáris év még korántsem ért véget. A márciusi eseményeket néhány hónappal utóbb követték a szabadságharc hősies, dicsőséges és utoljára nagyon tragikus eseményei. Az előttünk lévő hónapokban sorra elérkezünk majd ezek évfordulóihoz s ezek között számos olyan lesz, amiről országszerte meg fognak emlékezni. Természetesen minden város és község, minden vidék a szabadságharcnak elsősorban a maga táján lezajlott eserúéngeit tartja számon, de fontos, hogy ezeket is mindig az országos események összefüggésében tárgyaljuk. Kísérjék figyelemmel olvasóink az ,,Üj Szántás“-t; amint eddig, úgy ezután is bőven fogunk közölni a centenáris megemlékezéseken felhasználható anyagot. S soha se felejtsünk el két alapvető szempontot. Egyrészt: ne váljanak ünnepségeink, megemlékezéseink lobogókkal s szósallangokkal díszített, de tartalmatlan órákká. Illesszük be ezeket az alkalmakat is nevelő- és ismeretterjesztő munkánk programjába. Különösen népünk történelmi és szociológiai ismereteinek bővítésére nvujt rendkívül sok alkalmat a centenárium. De — mert a dolgok összefüggnek — még határtalanul sok mindenre. Gondoljunk például csak a szabadságharc szépirodalmi vonatkozásaira. Vagy hadd hívjuk fel máris a figyelmet Koczkás Gyulának az Országos Szabadművelődési Tanács kiadásában közeljövőben megjelenő füzetére a magyar feltalálókról, akik sorában ott találjuk 1848 szereplőinek egész sorát. Másrészt pedig ne feledjük cl: minden megemlékezésnek csak úgy van értelme, na a szabadságharc eseményeit végeredményükben vonatkozásba tudjuk hozni a mai magyar élettel, közönségünk^ hallgatóink, tanítványaink mai problémáival és feladataival. KÉT KIÁLLÍTÁS A NEMZETI MÚZEUMBAN Nagyon hasznos és fontos munkál végzett a Magyar Újságírók Szövetsége és a Nemzeti Múzeum könyvtára, amikor a magyar sajtló történetét bemutaló kiállítást megrendezte. Az anyag összeállítói (Aranyossi Pál, Kovács István, Lestyán Sándor, Légrádi Dezső, Simándi Béla, Szimonidesz Lajos, Tiszag Andor, Tolnag Gábor, Dezséngi Béla, Kemény G. Gábor, Szekeres Margit, Szemző Piroska, Szentggörgyi Kornél, R. Molnár M., Fábián Róza, Litkei József, Horváth Károly, Németh László és Dér Pál) fölkutatták szinte az összes fennmaradt és érdekes időszaki nyomtatványokat s az ízléses kiállítás most szemléltetően mutalja: a magyar sajtó ügye akkor lett fontossá, amikor a nép vette kezébe az irányítását, tehát 1848-ban, 1919-ben és 1945-ben. A kiállítás első termében néhány kusza jegyzet: külföldiek feljegyzései Magyarországról, aztán az inkvizíció emlékei: Simon de Silag, azaz Szilágyi Simon üldöztetése s a huszita pörök. Nagy csomó irat arról tanúskodik, hogy 1768-ig a boszorkányégetés gyakori eset volt s alig-alig hangzott tiltakozás e rettenetes szokás ellen. De ebben a században indul a tudalos hirlapírás ismeretterjesztő, felvilágosító munkája. A kuruc szabadságharcosok lapja, a Mercurius 233
